Nálunk a március 15. és október 6. az év két jeles történelmi napja. Sokféle ünnepünk között ennek a kettőnek sajátos, jellegzetes érzülete van. Huszárok, lovak, templom, koszorúzások, díszbeszédek, fúvószene, szekerek... Mindezt bearanyozza az esti filihangverseny közösen a huszárokkal. Kevés eltéréssel rendszeresen újraéljük ezeket a pillanatokat, újra halljuk ugyanazokat a Kossuth-nótákat, újra és újra elénekelhetjük himnuszainkat. Megszokottá vált, mégsem fárasztó, mégsem unalmas, már kívülről tudjuk az egészet, mint a misén a Miatyánkot. Akkor vennénk észre az erejét, jelentőségét, ha váratlanul megszűnne.
Mint a napfény, mint a levegő, víz...
Az idei március 15. sem szólt nagyobbat, mint az elmúlt években, de most három nap elteltével még mindig tovább zengedez bennünk az érzés. A Gyermekfilharmónia előadása viszont rendszeresen nagyszabású újdonságokkal jelentkezik, noha a műsorban nagyot nem lehet változtatni.
Idei koncertünk különlegessége a váratlanul sok új zenekari tag bemutatkozása volt. A koncert végén felállítottuk a friss zenészeket, megkértük, tartsák fel hangszereiket és így mutatkozzanak be a közönségnek. A hangszererdőben egy fuvola, trombita, kürt valamint 11 hegedűt számolhattunk. Ezek a diákok javarésze 13 éven aluli, kicsi.
Bizakodással tölt el, hogy a következő huszáros koncertjeinkre, a nagyok elbúcsúztatása után is megszólalhat a zenekar.
Megfeszített, komoly munkájukhoz mindannyiunk nevében gratulálunk!
Nemzeti ünnepünk, közös hangversenyünk pillanatait Veres Izolda, Katona Szabolcs, valamint Danis János örökítették meg.
