Bereck kétszáz éves szülöttjét köszöntöttük – pár nappal hamarabb, 23-án – szülőfalujában. Az együttes fellépését még márciusban vállaltuk fel. Azóta késő ősz lett, a Fili megújulásának időszaka.
Az augusztusi-szeptemberi fellépéseink tagságának több, mint 20%-át szívták el az új idők, iskolák. Az újoncoknak ez volt az első igazi próbatétel úgy a zenekarban, mint a kórusban.
A berecki hangversenyünkre a huszáraink is velünk tartottak. Kis kerülővel ellátogattunk Eresztevénybe is, ahol Gábor Áron sírjára kopjafát szenteltünk a nagyfalusi huszárok részéről, énekszóval, fúvószenével. (Idén július 30-án a Fili kopjafáját avattuk ugyanott.) Mindkét oszlopot Balázs Anti nyugalmazott tanító faragta, öreg Fili-barát.
„Nyírfa, nyárfa, jegenyefa most virágzik…” harsogták a huszárok, kiknek egy része a baróti huszárbálból érkezett. Utána irány Bereck.
Az ünnepi hangverseny déli 12 órakor, a mise után kezdődött, műsorunk hasonlatos az októberi koncertünkhöz:
Bevonuló mars után:
- Erdélyország felől
- polgármesteri köszöntő
- Gábor Áron rézagyúja
- Kossuth nóták
- Balogh Dóra szaval (A kökösi hídon)
- Három katonadal
- Kovács polka
- Dániel Kinga szólója
- Petőfi dalok
- A jó lovas katonának
- Udvaromon aranyvályú
- Jól van dolga
- Föl, föl vitézek, ráadásként a Szózat.
A műsort Tamás Andrea XI. osztályos bemondónő konferálta.
A koncert után fejedelmi ebéd, majd sürgős hazaindulás „tanulmányi célokból”. Egy busz marad. A huszároknak nincs mit tanulni, van idejük, öreg este érünk haza nagy énexóval. Meghívott vendégeink: Pityu, Sanca és Máthé Pista igazgató, no meg a berecki finom bor, amiből az utazásra is jutott. Megérdemelten, mert hol van még egy olyan település, ahol Gábor Áron négyszer is előfordul? Líceum – Művelődési Ház – utca, sőt: lakos! Az ágyúgolyókról ne is beszéljünk.
Ezt a napot Gábor Áron is „díjazta” volna.