Szeret bennünket a Fennvaló, és jól imádkoztok értünk: ősziesen hűvös, de napsütéses időt kaptunk a szabadtéri ebédünkhöz Bälinge-ben. Bár fejünk felett folyamatosan fekete felhők gyülekeztek, csak a buszos hazaút alatt esett, s a stockholmi szállásaink felé csodás szivárványok kísértek.
Drága szüleink, kedves barátaink, követőink és támogatóink! Viszonylag kipihenten jelentjük, hogy ma is jó napunk volt, s rájöttünk arra, amit szívünk mélyén eddig is tudtunk: kisvárosi gyermek-együttesként, mi falun és vidéki településeken érezzük leginkább otthonosan magunkat, s erről győzött meg a Bälinge-i vendégszereplés is.
Vasárnap 11 órára kellett visszahozniuk bennünket pótszüleinknek a stockholmi Magyar Házhoz, majd egyórás út következett Uppsaláig, ahol villám-városnézésre szálltunk le a buszainkról. Pár pillantást vetettünk az egyetemi múzeumra, néhányan annak híres amfiteátrumára, az „Anatómia lecke” című Rembrandt festmény helyszínére is. Vele szemben betértünk Svédország legnagyobb székesegyházába: elképesztő, 118 méter magasak a tornyai, és ugyanolyan hosszú, mint magas. Tornyai 30 kilométerről is látszanak. Imádkoztunk, énekeltünk. Fontos volt, mert ezen a vidéken vagyunk legmesszebb Szentegyházától. Mostantól hazafelé fordítjuk magunkat: még mintegy 3200 kilométer választ el a saját ágyainktól.
Uppsalától pár percre, megérkeztünk Bälinge-be, a közeli kis településre. Itt a falu is teljesen más, mint otthon: zöldövezete csodálatos, aszfaltút mindenütt, egységes színű, bordó faházak, hatalmas távolságra egymástól, frissen nyírt pázsit, a házak stílusához illeszkedő mezőgazdasági épületek. Kertjeikben vidáman hétvégéző helyiek.
A vidéki egyszerűségében szép Bälinge-i templomban kissé energiátlanok voltunk a Tanár bácsi szerint, 8,8-at adott a délutáni hangversenyünkre, de a kísérőink azt mondták, gyönyörűen szólt a cigány ének és a svéd altató is. A fogadtatás igazán meleg volt, nem hiába szeretjük a magunkhoz hasonló vidékieket: közvetlenek, kedvesek voltak, nagyon hálásak a kapott élményért, s a templom előtt elfogyasztott estebédünket finom, házi süteményekkel tetézték meg. Csaba bácsi, a szakácsunk ezúttal csirkét főzött, natúr krumplival és muratúra-szerű, vegyes savanyúsággal. Megvendégeltük a helyieket is. Egyszerűségében volt nagyszerű Bälinge, búcsúzáskor valódi könnyek csillantak a szemekben. Az összetartozás érzését a hazafelé úton gyönyörű szivárvány koronázta meg, s a stockholmi Magyar Háznál ismét csatlakoztunk pótszüleinkhez.
Utolsó éjszakánk következik a svéd fővárosban, holnap újra hosszú útra indulunk. Működő wifit eddig csak elvétve, és nagyon gyengét találtunk a svédországi szálláshelyeken. Anti bácsi fotói egyelőre azért nem érkeznek meg. (De legalább már értjük, miért tartják a világ leggyorsabbjának a romániai internetet!)
Puszi és ölelés Nektek, kezdünk egyre érzelmesebben gondolni Rátok, néha kibuggyan a hazavágyás, s kívánjuk, bárcsak már a Királyhágón gurulnánk lefele. De ne aggódjatok: nagyon jól vagyunk, élményekkel telve, csak a fáradtságtól „sajog olykor a kicsi szívünk egy apró szeglete”.
Holnap Göteborgból jelentkezünk.
