A háromnapos kicsiturnénk vége: rengeteg élmény és egy megható, igényes koncertfilm a Duna TV-n. Amikor írjuk e sorokat, már nem lehetne a Fili a Dunán. A Duna váratlanul kiáradt, nehéz napok elé néznek szegény honfitársaink.
Akkor, az Összetartozás Napján, merőben más problémákat próbáltunk megoldani a Parlamentben. 45 perces műsorunk megszervezésének görcsei, akadályai, a nézeteltérések ma már mind eltörpülnek a valós probléma előtt. Árvíz van Magyarországon. A Duna mentén élő közösség az összefogás, összetartozás igazi pillanatait éli.
Szorítunk Nekik, ugyanakkor megköszönjük azt, hogy a Filit méltónak találták a parlamenti megemlékezésben való részvételre.
Életünk felejthetetlen pillanata volt a Korona sugárzásában énekelni. És volt még egy kiváltságos lehetőségünk: a végnapjait élő Vidámparkot kipróbálni.
A pesterzsébeti és halásztelki koncert közötti időszakban – hétfő délelőtt – sok gyermek számára volt életre szóló élmény, mi felnőttek pedig nosztalgiázva éltük újra gyermekkorunkat. Tavaly nyári ígéretét váltotta be a Vidámpark vezetősége most, június 3-án. A Filharmónia jelvény értéke, ami belépési jogot adott minden játékhoz, megsokszorozódott. Pénzben talán ki sem lehetne fejezni, hogy egy jelvényjoggal bíró filis hány ezer forintnyi belépőt kellett volna vásároljon civilben. Köszönjük, kedves, drága Vidámpark!
A szűk három nap alatt rengeteg barátság szövődött a befogadó családok és védenceik között, a halásztelki meghívóinkkal, budapesti, budakeszi szállásszervező filibarátokkal, parlamenti fogadóközösségünkkel.
Szerencsés hazaérkezésünk reggelén minden gyermek az iskolába igyekezett, alig volt néhány „bélgilisztás”. Később az élménybeszámoló, naplóellenőrzés és „talált tárgyak” kiosztásnak pillanata is elérkezett.
A Gyermekfilivel való utazások, kiszállások egyik legnagyobb élménye a kísérők számára a naplóellenőrzés. A naplókból minden kiderül; amit a gyermek elhallgat, az is sokat mond. Van, aki csak rajzol, van, aki apró részletességgel mindent jegyzetel. A nagyobb korosztályok a közösség kapcsolatrendszerét taglalják, a kisebbek pedig a mit eszünk - mit iszunk - mit veszünk szinten próbálkoznak a naplóírással.
A Báránykás énekek szólistája, Szélyes Boróka negyedik osztályos. Barátnőjével, Ambrus Barbarával ketten, nagybátyjánál, Szélyes Tihamérnál voltak elszállásolva Budapesten.
SZÉLYES BORÓKA NAPLÓJA
Az indulás: A nyári turné kezdetből jól indult, de aztán jött egy kis baki. Barbi megnézte, elhozta-e az útlevelét és hirtelen kiderült, otthon hagyta. De szerencsére utánunk jöttek az útlevéllel Udvarhelyig Gelli bácsiék. Így szerencsére Barbi is mehetett tovább.
1.nap: Éjfél után van, álmos vagyok, de nem tudok aludni. Barbi, mint a bunda, úgy húzza a lóbőrt. Kicsit hideg van, fázom is. Az I-pod-on hallgatom a zenét. Zsófit odahívtam, ha már ő sem tud aludni. Hallgattuk a zenét, de én belealudtam, Zsófi visszaült a helyére. Valamit álmodtam, de csak annyira emlékszem, hogy beleestem a gödörbe. Egy jó ideig még nyitva tartottam a szemem. Aztán megérkeztünk Király-hágóra. Annyit vártunk, hogy majd megfagytam. Nagy sokára elindultunk.
A következő nagy állomás Magyarország és Románia határőrsége. Átmentünk a határon. Olyan sok időbe telt, hogy már volt egy olyan álmom: anyu elém tett egy tál levest, de ekkor kinyitottam a szemem és szertefoszlott a levesem. Már azt hittem délután van, amikor csak 9 óra volt. Tiha keresztapu jött értem és Barbiért. Mikor odaérkeztünk a lakásukhoz, ott reggeliztünk. Nagyon jól esett a sajtos-sonkás kenyér, fahéjas-narancsos teával.
Miután reggeliztünk, más ruhába öltöztünk és elmentünk otthonról. A Corvin Plázába mentünk. Elindultunk s meglepetésemre a föld alá mentünk a parkolóba. Nagyon nagy parkolóba. Mozgólépcsőn mentünk mindenhová. Voltunk a H&M-be, a Bijou Brigitte-be, a Hervis-be és a többi… Bevásároltunk, majd elmentünk, hogy megnézzük a Szent Gellért hegyet és a tetejére fel is mentünk. Felértünk; ott volt minden nemzetiségű ember: japán, kínai, indiai, német… Fotózkodtunk, aztán hazamentünk. Otthon ebédeltünk paradicsomlevest és gordon bleu-t pürével, ezután Tihamér odaültetett a kanapéra és bekapcsolta a 3D-s tévét. Néztünk egy jó Pókemberes filmet. Amikor leszakadt a toronytartó, akkor nagyon megijedtünk (persze a filmben). Szigorú alvás következett.
Mikor felébredtünk felöltöztünk, elindultunk a koncertre. Sajnos, mivel fáradtak voltunk, a Pe lângă plopii-t elrontották a fúvósok. Koncert végén a szólómért Juci megdicsért. Hazaindultunk volna, ha nem mentünk volna cuksrászdába.
A SUGAR cukrászda olyan volt, mint álmaim cukorboltja. Volt ott zselés bab alakú cukorka több ízben, volt gumicukor is több formában, még sütik is voltak. Keresztapu vett minden cukorból nekünk. Én egy Can-Can sütit ettem. Miután megettük hazamentünk, még néztük kicsit a televíziót, aztán elaludtunk.
2.nap: Reggel korábban keltünk fel, mint azelőtt. Reggeliztünk, megittunk egy jó meleg teát, bepakoltunk. Tihamér elvitt a budapesti Vidámparkig, mert jutalmul a Fili odament. Kb. 15-20 percet vártunk míg megérkezett a busz. Kiderült, hogy a Vidámparkba mindenre csak fili jelvénnyel tudunk felülni. Mindenki megmutatta a jelvényét és bementünk. Először a dodzsemeket próbáltuk ki. Nagyon sokat mentünk vele, mert nagyon tetszett, ahogy vezettük őket. Megnyomtuk a gázt és csak kormányozni kellett nekünk. Nagyon sokszor kerültem dugóba. De így is, úgy is 10-szer mentem velük. Aztán felültünka polipra. Az szuper jó volt. Felültünk egy kétszemélyes székbe és beindították. Olyan volt, mintha nekimentünk volna a karjának, pedig nem -, megforgatott, felvitt a magasba... aztán úgy levágott a földre, hogy szerintem a szívem meghasadt. Aztán mentünk az elvarázsolt kastélyba. Megmozdult szinte minden lépcső, a székek mozogtak, a fal agyon akart nyomni, a hordó pedig forgatott, amíg ki nem tudtunk menni belőle. Volt még óriáskerék, mese dzsungel, T-rex, stb.
Vidámpark után elindultunk Halásztelekre. Elég hosszú út volt és nagyon hideg volt koncert alatt. Tiha keresztapu szerencsére utánunk jött és elvitt a Don Pepe pizzázóba, a régi munkahelyére. Barbival egy-egy fél pizzát ettünk meg, melléje finom forró narancsos-barnacukros mézes teát. Azután hazamentünk, ott is ittunk egy jó meleg teát, azután pedig szundi következett.
3. nap: Reggel 07:00-kor keltünk, mert Tiha keresztapu elvitt a Corvin Plázába, mert azt mondta, kiválaszthatunk valamit, ami tetszik. Barbival ketten nyakláncot választottunk. Barbi egy cica alakút, én pedig egy cipőset választottam. Ezenkívül vettünk egy-egy napszemüveget, én pedig vettem magamnak egy félvállas Miami blúzot, úgy sem volt még ilyenem.
A plázából elindultunk a Garibaldi utcáig. Nagyon jó volt az út. Ott aztán nagyon sokat vártunk. Jött a Haáz tanár, jöttek a fekete ruhás hölgyek, elkísértek az ebédlőig. Ebédeltünk, átöltöztünk és mentünk a Parlamentbe. Nagyon nagy volt, óriási, felfele 101 lépcsőfok van. A kupolaterem nagyon-nagyon-nagyon...nagy. Óriási élmény volt ott koncertezni, sőt, az is nagyon jó volt, hogy a koncert utáni táncházban Antal Timi táncolt Tókos Norbival és még autogrammot is adott. Ezután jött a keserű leves. Felpakoltunk a buszokra és elindultunk haza.
4. nap: Fáradt vagyok, éhes vagyok, mikor érünk haza? Nem tudok aludni, bárcsak hazaérnénk már! 11-12 órás út után megérkeztünk végre, de kell mennünk suliba!
További cikkeket, fényképeket és videókat láthattok társhonlapunkon a www.fili.hu-n.
