Zsong a fejünk a sok újdonságtól, amit tapasztaltunk, rongyosra jártuk a lábunk, de remek nap volt, s lassan már elkopnak a felsőfokú jelzők, annyi szépséget láttunk. Vasa múzeum, színes házak, tiszta utcák és terek, tenger, hajók, jól öltözött, nyugodt emberek. Harisnyás Pippi és jávorszarvas, napsütés, svéd asztal – címszavakban ez jut a napunkról eszünkbe.
Végre pihe-puha ágyban, párnák közt alhattunk vendéglátóinknál, aszerint, hogy kinek-kinek milyen család jutott. Néhányunk a királyi palota szomszédságában szállt meg, volt, aki a magyar követség rezidenciáján, a kiváltságosokat Uppsala-ba vitték, nyelvet tanulni, házi muzsikálni. Nagy élmény volt többünknek vendéglátóink otthonában a medence, a jacuzzi, de leginkább a húsleves. Hosszú pihenő.
11 órakor találkoztunk a csapattal a Vasa múzeumnál, kívülről egy szürke, betonozott épület, ám a tetején óriási árbocok jelezték, valami rendkívül látványban lesz részünk. Beérve a hatalmas épületbe, elénk tárult a 390 éves hadihajó, a Vasa. Döbbenetes volt látni, miként hajóztak a 17. században. Mielőtt körbejártuk a 7 szintes épületet, egy ismeretterjesztő filmet néztünk meg a múzeum mozijában, abból ismertük meg az 1626-1628 között épített hadihajó történetét. A harmincéves háború idején, II. Gusztáv Adolf svéd király rendelésére épült a Vasa, az igencsak jól felszerelt vitorlás. A Lengyelország elleni harcokra készült hadihajó 69 méteres hosszúsága, 3 árboca és 10 vitorlája azonban túl hosszú és magas volt a 11,7 méteres szélességéhez képest, és már a matrózpróbán instabilnak bizonyult. De ezt nem merték elmondani a királynak. 64 ágyújával, 145 fős legénységével és 300 katonával a „gyomrában”, korának legfelszereltebb hajója volt, de az első vízre bocsátásakor, 1628. augusztus 10-én, alig 1300 méter megtétele után, a stockholmi kikötőben elsüllyedt. 50 matróz lelte halálát a hajómonstrumon, ami szinte teljes épségében megőrződött a tenger fenekén. 1956-ban bukkantak rá a tenger fenekén, a hadihajó mellől kiemelt, mintegy 26 ezer tárgy segít megismerni a 17. századi hajózás körülményeit. Több évig tartott a tengerfenékről való kiemelése is, a Vasa roncsai közt egyetlen nemes fém maradt meg: a kapitány arany gyűrűje.
Gyalogosan sétáltunk át a nem messze található magyar követségre, körülöttünk mindenfelé tenger, hajók és sirályok, számos nemzet turistái. A nagykövet néni kerti partit adott a tiszteletünkre, pár percre a belváros nyüzsgésétől, hangulatos, zöld környezetben. Tarhonyás húst és fincsi süteményeket kínáltak a kertben megterített svéd asztalon, és mindannyian ajándékot is kaptunk. Pótszüleink 5 óra körül jöttek értünk, és vittek el várost nézni, Stockholmmal töltődni, pihenni. Szerencsénkre, kegyes hozzánk az idő: októberies, hűvösen simogató napsütés, enyhe szél, városnézésre ideális.
Az ablakokon nincsenek függönyök, helyette kis lámpák biztosítanak hangulatfényt, de amúgy is sok fényforrást, mécsest használnak a svédek, hogy a hosszú telek sötétjét valamivel melegebbé tegyék. Többen is megnéztük az óvárost fogadott szüleinkkel: láttuk a gyönyörű, színes házakat, a macskaköves utcákat, a szépen felújított, 17. századi épületeket, a szűk sikátorokat, a királyi palotát, a munkájából kizökkenthetetlen őrével, a koronázási templomot, a Nobel múzeumot. A Stortorget-en, azaz a Nagytéren hangulatos fúvós koncertet csíptünk el. A kirakatokban jávorszarvasok, lovacskák, Harisnyás Pippik és trollok kínálták magukat, kulcstartó, bögre, hűtőmágnes, tálca és táska, de mi inkább csak meleg ruhát vennénk: estére lehűl a napközbeni 20-21 C fok, és reggelre mintegy 10-12 fokig süllyednek a hőmérsékleti értékek.
Kellett ez a pihentető nap mindenkinek, a kísérőink is állítólag annyira örvendtek a szabad estének, hogy még hagymavágás közben is énekeltek - sírás helyett - miközben előkészítették a holnapi ebédet. Reméljük, annyira finom lesz, mint amilyen jókedvvel kuktáskodtak a szentegyházi fehérnépek. Vasárnap vidékre megyünk, a metropolis után a kis Bälinge-i templom fellépői, és Uppsala vendégei leszünk.
