Sepsiszentgyörgyi meghívásunknak tettünk eleget április harmadik vasárnapján.
Noha ritkán megyünk Sepsire, a fogadtatás, az otthonias hangulat miatt érezzük miénknek a várost. Először 1989-ben, majd utána még négy ízben látogattunk el oda.
A Szentgyörgy Napok megnyitó eseménye számunkra a belvárosi református templomban tartott hangversenyünk volt. Ugyanitt énekeltünk 17 évvel ezelőtt is, épp akkor lett kész az új templom, a frissen meszelt falak fűtésre vártak. Melegített a szép számú közönség, a gyerekek gyertyái. Karácsony volt, 1996. Üzemanyag-gondok idején busz helyett a vasút volt olcsóbb szállító, vonattal utaztunk hát. A Fili mai tagságának fele soha nem ült vonaton, a "múlt századi" pillanatok előhívása végett a Szent György napi meghívás kapcsán kértük a szervezőket: tegyék lehetővé vonatos utazásunkat. Nem volt egyszerű feladat, mégis vállalták meghívóink a jegyek beszerzését, így a Fili vonatra szállt.
A néhai MÁV vonalon elképesztő látvány volt a székelyruhás gyerekekkel tömött szerelvény. A vasút nyomvonala Tusnád körül csupa romantika. A régi-világi hidak, átereszek még bírják, az őrházakra igaz, ráférne egy kis tatarozás, de még állnak, hírmondói múlt időknek...A sorompóknál hosszú kocsisoroknak lehet integetni, mindenki az ablakokban próbálgatja, veszélyes-e kihajolni?, a fülkékben "családocskák", folyik a szomszédolás, ki olvasgat, ki énekel, Frandes Emilia és Molnár Kriszta fényképeznek.
A csattogó kerekek zajában válik nyilvánvalóvá: a vonatos katonaénekek hangulatát soha nem érezheti meg az, aki nem ült vonaton. A népdalvetélkedőnkön énekelték a huszárjaink ezt a II. világháborús katonanótát, ami akár filidal is lehetne, sisak helyett szalaggal:
Utaznak a gyerekek az icegős ropogós vonaton,
Sisakos fejüket kihajtják a vonatablakon,
Mindhiába hajtják, az idő tovaszáll, a rozmaring elhervad,
De hiába várja sok kislány haza a babáját.