Ezt a nevet adtuk a poén kedvéért az ötödik osztályosokból verbuválódott dalcsoportnak. A férfi kortól messze állnak, de a katonadalok előadásában már mutatkozik a bakavirtus.
Március 15-én jelentek meg először a helyi megemlékezéseken, vezetőjük Elekes Andriska szólistánk. Sikerüket a derűs és bátor éneklésüknek köszönhetik, a látványos szamárlétra soruknak, mindemellett katonás fegyelmüknek, vezényszóra való mozdulásaiknak.
Két nappal ezelőtt, június 12-én Nagygalambfalvára utaztunk az Udvarhelyszéki Népdalfesztiválra. Mi voltunk az egyetlen fiú dalcsoport, megjelenésünket az elrontott dalkezdés ellenére is nagy siker övezte. Az első dalcsokrot a szentegyházasfalvi gyűjtésből válogattuk. Ezt a lámpaláz miatt túl mélyen kezdték el, de hősiesen végigmondták. Egyébként a bús, régi stílusú énekeknek talán jót is tett a halk, mély tónus.
A következő csokor három világháborús katonadal már helyére került hangilag, "a férfikar" az előadást csengő hangon fejezhette be.
Ebédelés előtt Kányádi György tiszteletes a galambfalvi református templomot mutatta be a 130 főnyi fesztiválozónak. Felnőttek számára is izgalmas újdonság volt a nemrég feltárt falképek, freskók bemutatása.
A nyolc legénykének főleg az előadásokat követő táncházban lett nagy keletje. A galambfalvi kisiskolásokkal "névkitalálóst" játszodtak , ami után nem volt nehéz táncra kérni a lányokat.
Búcsúzóul Kányádi Sándor sírját is meglátogattuk, két gyermekdallal köszöntöttük: Sándor napján és Alma, alma. Rózália néni, Sándor bácsi 84 éves testvérhúga, közénk ült fényképezkedni az emlékszobában.
Egész nap sütött a nap...
Képek és videó itt!
