A Biharkeresztest követő napjaink sikerre vannak ítélve. Az autóbuszozás élvezetes találóskérdés, - fejtörő – és viccmondó versenyei után időben érkeztünk a Monostori Erődbe.
Hatalmas csatajelenet várt, sűrű robbanásokkal, párviadalok, lovas rohamok sorával. Berlinger Gábor a hagyományőrző rendezvény főszervezője a budakeszii tüzérek vezére, a történelmi játék végén megadta magát. Reméljük, csak jelképesen. Kár, hogy a csatajelenet konferálójának remek szövegét nem hangosították ki kellő képpen. Még teljesebbé tette volna a Komáromi vár 1848-49-es történeteinek bemutatását (párbaj, verbuválás, kapituláció).
Némi bonyodalmat okozott a Fili hangversenyének helyszín váltása is. A Duna bástyában levő színpadunk üresen maradt egy lakodalom helyfoglalása miatt, a csatamezőn raktuk össze magunkat és enyhe csúszással sikerült leénekelnünk a huszáros koncertünket. A hét fős szentegyházi huszárkórust budakeszii dalosokkal egészítettük ki. Vacsoránk a hagyományőrzőkkel, szállásunk a Duna Bástya boltíves kaszárnyájában történt. Jó barátunk a meleg ruha és meleg takaró… - már akinek volt ilyen. A hadfiak közül senki sem fázott. Éjféli nótázásunkon Vesztergám Miklós tárogatózott, katonadalainkat ágyúlövések tették hitelessé.
Másnap a kései reggelit követően lőfegyver bemutatót tartottak a Kesziiek, Dani és Gabika pedig meghívást kapott a Révkomáromi csatabemutatóra is. A menetet Emőke és Réka kísérte, így a Klapka szobornál a Filizászlót ők tarthatták. „Itthon” ez alatt (ebéd előtt) a többiek az erőd kazamatáit járták végig príma túravezetővel. Komáromi élményeinket elsősorban Berlinger Gábornak köszönhetjük. Erőt kitartást Gábor!
Minderről Katona Szabolcs képeket készített amelyeket ITT nézhetsz meg.