Az indulásunk Mallnitzból 6 órakor sikeredett, így időben megérkeztünk Doberdóba, a néhai csatatér helyszínén épült egyik emlékműhöz, San Martino del Carsoba. Itt harcolt ezelőtt 110 évvel a IV. Szegedi Zászlóalj.
Méltóképpen emlékeztünk a hősökre a helyszínen: kis történelem, zászlóhajtás, majd filijelvényes szalagot kötöttünk az emlékműre, tárogató hangja mellett filizászlócskákat tűztünk, elénekeltük a Kimegyek a doberdói harctérre, a Tüzérnek soroztak, az Esik az eső és miért is ne a Nagyfalusi torony népdalainkat.
A nagy csapat megilletődve, meghatottan járta végig a néhai lövészárkokat, a kőerődítéseket. Mindenkit megfogott a hely szelleme, ott igaziból éreztük, számunkra, magyaroknak értelmetlen és végzetes veszteséget okozott ez a világháború.
San Martino del Carsoból a három autóbusszal Triesztbe vágtattunk. Szerencsénkre a tengerparti sétány mentén sikerült letáboroznunk, majd az autóbuszok a 3 km-re levő vasútállomás parkolójába találtak helyet, a 9 órás pihenő "büntetésüket" letölteni.
Az Adriai-tengert kipróbáltuk: sósabb, mint a mi Fekete-tengerünk, hidegebb, de sokkal tisztább, élményszerű, így a gyermekek egyfolytában a vízben hancúroztak. Veszélyesnek sem tűnt, körülbelül 6 méterre be lehetett gyalogolni a sekély vízben. A tenger ezen szakaszán a part azért jó köves volt ...olyannyira, hogy Daniel Lacika lábát felvagdosta az aljzat, a székely csizma alig ment rá a koncert idejére.
Ide érkezett Katona Csaba is a kisbusszal, ebédre pirospontos fuszulykafőzeléket készített! Remek volt! A tengerparton a magyar nyaralók el nem tudták képzelni a tányér-kanállal jövő gyermekek hova igyekezhetnek. Híre ment az ebédeztetésnek, meg is kínáltuk az arra jövő kíváncsiak turistákat. Többek között a budapesti Wesniczky Jankát és családját. Janka együtt zenetáborozott Pál Sanyikával, Berki Lucával, Ferencz Fannival Gárdonyban még a nyár elején.
A szép idő, a meleg, a gyönyörű, rendezett part ameddig csak lehetett marasztalt. Délután öt órakor indultunk gyalogosan ,zászlóval felvezetve , sorban a buszok felé. Nem volt egyszerű a kimerítő fürdőzés után 3 km-t gyalogolni, de csak elértük a buszokat. Útközben kóstolgattuk az olasz életérzést. Sokkal közvetlenebbek, barátságosabbak. Akinek köszöntünk visszaköszönt, mosolyogtak, a járdán zajlott az élet: ha kellett szoptattak vagy hajat mostak. A buszoknál kis pihenő után megettük a Nyíregyházán felpakolt dinnyéket. Igen jól esett, életmentő finomság volt.
Amikor enyhült az idő, Haáz Kati vezetésével szintén gyalogosan megindultunk a városközpont felé. Ez is több, mint 3 km-es kutyagolás volt, ráadásul többször át kellett kelnünk az úttesten nagy forgalomban, nagy gyermeklétszámmal.... megúsztuk. Istennek hála!
A főtéren a toronyóra előtt padsorral keretezett emlékmű. Ezekre a padokra felállva, előtte guggolva, térdepelve, földön ülve alkottuk meg a rögtönzött filikoncertünket. (Az utolsó percben megérkezett a kisbusz is a hangszerekkel, így a Santa Lucia-t teljes zenekari kísérettel énekelhettük.) Sikerünk óriási volt, jókora tömeg összegyűlt flashmobunkra.
Ezután a nagy csapat engedélyt kapott a városnézésre, kóricálásra. Ez egyénileg történt. Különleges és nem mindennapi lehetőséget kapott a Fili: mindenki saját költségén oldhatta meg vacsoráját. Pizza, laska minden mennyiségben, mindenféleképpen.... A Fili nagy része jóllakottan és élménydúsan tért vissza. Persze egy pár gyermeket átvertek, volt aki a pincérrel összebarátkozott, volt akinek robotpincérrel volt dolga....
Amire befejeztük a vendéglőjeleneteket a part mellett ringatózó kivilágított, hét emeletes Quenn Victoria luxushajó is tovaúszott nagy méltóságteljesen.
Vacsora után az autóbuszok időben beérkeztek a városba, volt üres parkoló is, ahol mind a három busz egy helyen meg tudott állni. Az utolsó másodpercben megkerült a négy eltévedt hatodikos leánykánk is. (Egy bevásárlóközpontban megfeledkeztek az időről s a visszavezető útról, de hál'Istennek most velünk vannak.)
Hosszú utazásra rendezketünk be a buszon. Csendes, nyugodt, pihentető éjszaka következett kinek a széken, ülés alatt vagy a közön, a járórészen.
Reggel 7 órakor elnyűtten érkeztünk meg Eszékre.
