Szekszárd Nyíregyházától jó messze van! Majdnem 400 km-t buszoztunk augusztus 20-án reggeltől. Pontos volt a megérkezésünk, az étkezőig meg sem álltunk. Igazi ünnepi volt az ebédünk: kolozsvári káposzta, grillezett csirkecomb. Annyira gördülékenyen zajlott minden, hogy idő jutott elfoglalni a szállásokat is. Mindannyian egy nagy bentlakásban kaptunk helyet, gyorsan ünneplőbe vágtuk magunk és gyalogosan vonultunk ki a nem messze levő Béla térre.
Az itt lévő nagytemplomban volt a hangversenyünk. 13 évvel ezelőtt még énekeltünk ebben a templomban, jó volt újra itt lenni. Könnyű volt berendezni a nagy szentélyt pódiumokkal a kórusnak, volt hely bőven a zenekarnak is, könnyedén és pompásan be tudott vonulni az énekkar. (Az eredeti elképzelés az volt, hogy szabadtéri nagyszínpadon lesz a koncertünk, de hál’Istennek a 36 fokos nagy hőségre hivatkozva kérvényt adott be az Önkormányzat a püspökségre a templomi hangverseny jóváhagyására. Sikerrel.)
A templomi kellemes idő, a kedves találkozások, az ünnepi érzület belengte a koncertet, érett és fegyelmezett társaságunk olyan energiákat szabadított fel, hogy 10-est kapott a mai fellépésünk.
Csillogott az előadásunk azért is, mert Berlinger Attila polgármester köszöntő beszéde megható volt, a templom akusztikája egy valóságos tündérkert, és a teltházas-közönség soraiban sok ismerős arc, kedves barát. Ezek után csakugyan komolyan kellett venni a munkát…
A koncert végeztével mindenki visszanyargalt a bentlakáshoz, a ruhákat kiakasztottuk száradni, majd gyors vacsora után filipólban visszasétált a társaság a térre, éjfélig kimenő, belekóstolás az éjjeli, ünnepi, városi hangulatba.
A Fili életében augusztus 20-a felejthetetlen ünnepek sorozata. A szekszárdi fellépés pedig megkoronázta ezt a csokrot.
Másnap kései reggeli, még egy kis pihenő. Közben rázendített az eső, de a trópusi hőség szűnni nem akart, így a strandolási kedvünk is töretlen. A strandot a Fili rögtön birtokba vette, megtöltötte élettel. Alig lézengett egy-két helyi lakos, de a kedvünkért beindították a sárga és kék csúszdákat, kipróbáltuk a pánkós-úszógumis ereszkedéseket is. Berlinger Gábor profi strandröplabda-meccseket szervezett és vezetett le. Főleg a nagyobbak örvendtek ennek, kiemelkedő volt Illyés Réka tudása. Mindeközben zajlottak a sakk-partik, a nap is kisütött, ráadásul az ebédet is kihozták, itt álltunk sorba érte. Csodás nap volt.
Késő délután sétáltunk vissza a bentlakásba készülődni a vacsora utáni táncházra. A táncház a Babits Mihály Művelődési Házban a Bartina Néptáncegyüttes és Csurgó Népzenekar meghívására, annak közreműködésével zajlott. Eleinte csetlett-botlott a Fili, de fokozatosan belelendültek a gyermekek, főleg, amikor azokat a táncrendeket húzták, amiket a tánctáborokban tanultunk, ezekhez inkább értettünk: felcsíki-, moldvai körtáncok, csárdás, keringő. Jócskán zuhogott az eső, amikor hazaindult a társaság, de idő volt megszáradni a holmiknak, esti szöszmötölésre.
Reggel nagy nap virradt ránk!!! Hajnali 6 órakor ki az ágyból! Most következett idei turnénk leghosszabb utazása: 600 km Szekszárdtól Mallnitzig. Mielőtt elindultunk elbúcsúztunk Gábos Krisztinától, akivel otthoni egyezség szerint eddig tartott a „turnés-szerződése”. Édesapja, Gábos Szabi jött érte, s sokáig tűnődtünk, hogy a kezdődő betegeket hazaküldjük-e vele? (AB, MK, MSz, PS) A kupaktanács végül úgy döntött, hogy a nálunk levő gyógyszerekkel orvosoljuk a gyengélkedőket. Az utazás alatt meg is gyógyultak!
Az út nem is tűnt olyan hosszúnak, annyira változatos alpesi tájon szeltük a kilométereket Szlovénián keresztül. Graz körül volt egy jó bő órás pihenőnk egy parkolóban, ahová bevártuk Katona Csabát kisbuszostól a pompásan sikerült kolbász és borsófőzelék ebéddel. A főzést Szekszárdon Adorján Endre családi házánál végezte Csaba, majd Szabival felváltva vezetve érték utol a nagybuszokat.
Este 8-ra sikerült szerencsésen megérkeznünk Mallnitzba és elfoglalni a mindenki kedvére való szállást.
Erről és sok izgalmas dologról részletes mesélést a következő beszámolóban olvashattok.
Körösfői Riszeg alatt...
Amerre jártunk Mátészalkán mindenütt rend, tisztaság, csodálatosan karbantartott zöld övezetek és fenséges nyugalom. (A Főtéren épült egy Makovecz Imre által megálmodott kávézó. Pompázatos. Ha csak ez épült volna, amióta nem jártunk itt, akkor is haladásnak lehetne nevezni.)
Régi kapcsolat fűzi a gyermekfiliseket a budapesti Járdányi Pál Zeneiskolához. Bertalan Örs hegedűtanár és zenekarvezető a kapcsolat mozgatórugója. 
Ne ijedjetek meg, csak a régi kopottat egy újra! Számos gyermek és ifjú gyülekezett a zászló alatti téren - a szentegyházasfalvi Huszártanya előtti zöld pázsiton. Trianoni megemlékezésre találkoztak hódmezővásárhelyi, pécsi és helyi iskolások, meghallgatták Szabó Enikő tanci gondolatait: a "ránk dobott kövekből lépcsőt építsünk!", majd a nagyfalusi plébános Úr áldásában részesültünk. A Huszárkapitány és a polgármesterünk is arra biztattak, hogy a csüggedés ideje lejárt, egyetértésben kiállással és munkával juthatunk előre Itthon, - és otthon. 
Egy hete zajlott az utóbbi évek legfényesebb pünkösdi búcsús ünnepe. Hétágra sütött a nap, baj, rendbontás híján elégedett zarándok vendégekkel tartottuk a hagyományos "énekórát", rég nem látott barátokkal vitattuk az örök igazság rejtelmeit.