Erdők mentén Stockholmba

Hatalmas erdőségek között suhantunk Svédország fővárosába, faházak, óriási fenyvesek és apró városok szegélyezték az utunk. Stockholmot egyelőre csak buszból láttuk, de a koncertünkre rengetegen voltak kíváncsiak az impozáns Oscar templomban.

 

Nagytakarítással búcsúztunk hallebergai szállásunktól, ahol minden (is) IKEÁ-s volt, vendéglátóink ugyanis kérték, a magyar házat olyan állapotban hagyjuk, ahogyan kaptuk. Az erdei tanya-szállás szomszédságában gyönyörű lovak legelésztek, egységes színű, bordó faházak épültek, fehér ablakokkal az óriás fenyők aljába, és annyi erdőt láttunk, hogy ha minden filisnek 5 gyermeke lesz s 25 unokája, akkor sem tudnánk a Hargitára ennyit fát ültetni soha. Egész nap kis tavakkal szegélyezett erdők mentén buszoztunk. Indulás előtt azonban énekkel és tömeg-öleléssel köszöntöttük születésnaposainkat.

 

5 óra körül értünk Stockholmba, a 14 szigetre épült fővárosba, melyet 53 híd köt össze, s amelyből néhányat már láttunk is, amikor átsuhantunk buszainkkal a városon. Egy hatalmas parkban fogyasztottuk el az ebédünket: a Magyar Ház vendégei voltunk, szakácsuk, szintén Csaba. Nagyon finom, gulyás-szerű ragut főzött, laskával és savanyú uborkával kínálták, svédasztalos stílusban, azaz állva ettünk tányérjainkból, a parkban időző helyiek csodálkozására.

 

Az Oscar templom lenyűgöző díszletében Müller Adrien nagykövet néni köszöntött minket, és bár kicsit izgultunk, fáradtak és energiátlanok voltunk, a hangversenyre 9-est adott a tanár bácsi, a nagyszámú közönség állva tapsolt. Svéd „bemondónőnk” is került, a helyi születésű kisiskolás Evelin személyében. A magyar és székely himnuszt pedig velünk énekelték, néhányan diszkréten törölgették is a szemeiket. Egyébként, képzeljétek, egy kicsi templom is található a nagyban. A helyi gyerekek akár templomosdit is játszhatnak, mini szószék és aprócska oltár van a játszó saroknak készült Istenházában.

 

Ne kiabáljuk el, de eddig minden jobban sikerül, mint ahogy reméltük. Végig gyönyörű időnk volt, a koncert alatt zuhogott egyet. Előre úgy számoltuk, huszonvalahány gyereknek nem jut majd szállás a fogadó családoknál, de meglepetésünkre, mindenkinek került pótszülő, mert legtöbbünknek szüksége is van rájuk. Mostanra kezdtünk kicsikét elanyátlanodni, s minden apróság miatt (pl. cipzárelszakadás) világfájdalmasan pityeregni. Úgyhogy izgalommal és örömmel várjuk, milyen lesz a pótanyáknál és pótapáknál, és szombaton végre kipihenhetjük a felgyűlt kilométereket, az örökös csomagolást, s a költözések keserveit. Alig várjuk a Vasa Múzeumot, a legendás hadihajó látványát!

 

Tudósítás a turnéról az M5 Kulturális Híradó szombat esti kiadásban (3 perc : 03 másodperctől)

 

Képtár: Farkas Antal