A prágai villámlátogatás után nyugodt iramban, kényelmesen utaztunk Németországon keresztül Lengyelországba, hogy aztán Szcecinben megtapasztaljuk a római katolikus papok kedvességét és a valódi lengyel-magyar barátságot.
Kiadós, finom reggelivel búcsúztunk Prágától, s bár nem túl illendő, még pakoltunk is belőle az útra. Egy németországi autópálya pihenőjénél, a tarisznyából csemegéztünk ebédre. Hat óra körül értünk Szcecinbe, Lengyelország hetedik legnagyobb városába. Prága után megkönnyebbülés volt az egyszerű parkolás a templommal átellenben, és vendéglátóink finom estebéddel vártak a kolostor-együttes ebédlőjében. Már a házi(as) ízű eperszörp illata is előrevetítette: bár ezúttal nem magyar közösséghez jöttünk, itt bizony gondos vendéglátók fogadnak bennünket. Fiatal papok szolgálták fel az ebédünket: a gazdag, kapros zöldséglevest, valamint a székelykáposzta és a káposztás laska ötvözetére emlékeztető, sonkás-kolbászos főételt. Az érsek úr latin nyelvű miséjének mi is részesei voltunk, három dalt is énekeltünk mise közben, és az áldozást követően berendezkedtünk ugyanott a koncertre.
A „Csarna Madonna” úgy csengett az egyszerű, de méltóságteli templom csendjében, ahogyan talán még sosem, és a koncert végén - az érsek úr kérésére - a gyülekezettel együtt újraénekeltük. Gyönyörűen szóltak a svéd dalok is, mélyen megérintette a nézőket, civileket, papokat és nővéreket. A Tanár Úr szerint, ha nem lett volna néhány apró baki, akár 9,70-et is kaphatott volna ez a meghitt hangulatú koncert. Európa elöregedéséről beszél a világ, bennünket hallgatva azonban azt látja, van jövője a kontinensnek, vagy legalábbis azoknak a nemzeteknek, akiknek ilyen élettel teli fiatalsága van – mondta a koncertünk után Andrzej Dziegi érsek. Mint fogalmazott háromszoros gratulációját követően, büszkék és boldogok lehetnek azok a nemzetek, melyeknek Szűz Mária a védőszentje.
Bár időnk sem volt megéhezni, szerény vacsora is járt a koncertünkért cserébe: egy-egy finom szendvicset és lekváros fánkot kínáltak, teával kísérve. Az érsek úr alig akarta elhinni, hogy mi mindannyian egyetlen településről jöttünk, úgy képzelte, hogy Erdély egészéből verbuválódott össze ennyi ügyes gyermek. Csak azok énekelhetnek ennyire tisztán és szépen, akik ilyen tengerszint feletti magasságban, ennyire közel élnek Istenhez – tette hozzá kedvesen. II. János Pál pápa egy-egy képét visszük haza emlékbe, és az érsek úr megígérte, otthon is meglátogat bennünket. Vacsora után Google fordítóval beszélgettünk hosszasan egy másik helyi lelkésszel, ő lengyelül mesélt, mi magyarul, okos telefonja pedig fordította az elhangzó szöveget.
Ha Lengyelország, közös szállás, gyertyafényes altatódalok, esti ima… Már szinte elfelejtettük, milyen tornateremben aludni, Szcecin ezt az érzést is visszahozta: remek. Ügyes kis matracokon, végre rendes időben és tiszta ágyneműben hajtottuk álomra a fejünket. Feltöltődve, és azzal a gondolattal tértünk nyugovóra, hogy bizony, micsoda kedves, szeretettel teli barátaink a lengyelek. Dziekuje!
A legizgalmasabb napunk következik: kompra szállunk, tengert szelünk, tengerészek leszünk!
