Göteborg és anyahiány

Elbúcsúztunk stockholmi családjainktól, és Göteborgba indultunk. Gyönyörű tavak mellett, hatalmas erdőségek mentén autóbuszoztunk mintegy 350 kilométert. A csapat többsége göteborgi pótszülőknél maradt éjszakára, mintegy harmincöten Tängagärde-ben, a magyar protestáns közösség vidéki házában aludtunk.

 

Viszonylag korán, reggel 8 órakor volt a stockholmi gyülekező és búcsúzkodás, sofőreink a Magyar Ház udvaráról bravúros ügyességgel álltak ki buszaikkal, majd húzták ki és akasztották helyére a „nyomorkát”, azaz az emelvényt, a ruháinkat és az élelmünket szállító utánfutót. Nagy integetések közepette búcsúztunk a fővárostól, és a kertváros hangulatos faházaitól. „Legyetek jók, maradjatok ilyen ügyesek és szépek, mert csodálatosak vagytok! Álmodjatok nagy dolgokról, és valósítsátok meg! Only the sky is the limit! Hát nem? Jó utat Székelyföldre! Puszilunk, a Fejér család: Beáta, András, Olivér, Oszkár és Ádám” – ilyen megható, gyerekkézzel írt, ákombákom levélkét is kaptunk például befogadó családjainktól, a meleg vendégszeretet mellé. Búcsúzáskor, mikor átölelte a nyakát egy öt év körüli pót-tesó, még Elekes Dani szemei is megteltek könnyel.

 

Néhányan ananászos melegszendvicset vacsoráztunk vendéglátóinknál, mások sült húst, tőkehalikrát, füstölt lazacot kaptak. Volt, aki kipróbálta a világ legbüdösebb ételét, a hónapokon át „rohasztott” svéd halételt, a sürströmming-et is (reméljük, így írják). Mit mondjunk róla? Érdekes… De még mindig van az otthon illatát idéző szalonnánkból, s a Lengyelországban vásárolt kenyér is kitartott eddig a kísérőink asztalán.

 

A buszon nem csak élményeinket meséljük egymásnak, de megnéztük Anti bácsi filmjét a 7 évvel ezelőtti, brüsszeli turnéról – néhány napja ugyancsak a buszon, a kanadai turnéfilmet és az Arany embert is láttuk – s a hosszú órák unalmát közös énekléssel igyekszünk elütni. Volt kívánságműsor is, lehetett zenét dedikálni egymásnak, vígan szólt a Tankcsapda és a Honeybeast, Kispál és a borz valamint a Quimbi, de az este sötétjében már a Hargitai fenyves erdő is előkerült a repertoárból…

 

Csaba bácsi főztjét, egy finom gyepűi gulyást Tängagärde-ben, a magyar protestáns közösségi házban, Molnár Veress Pali bácsiéknál fogyasztottuk el, illatos, langyos szörppel öblítettük le. Langyossal, mert néhányan kissé rekedtek vagyunk, - emiatt például elmaradt a „Csarna Madonna” éneklése is. Pár társunknál felütötte fejét a láz, de a kísérőink szerint nem komoly, inkább csak akut anyahiány. Göteborg városából csak annyit láttunk, amennyit a busz ablaka látni engedett, de nem is nagy baj, mert sötét felhők és 11-12 C fok fogadott. Azóta is szinte megállás nélkül esik az eső. A helyiek már füss kabátban járnak.

 

A Vasa Kyrka templom hatalmas szentélyében remekül mutatott a Fili. Rengetegen eljöttek megnézni bennünket, olyanok is, akik ezért több száz kilométert utaztak. A magyar és székely himnusznál nagyon sokan könnyeztek. Koncertünk meglepetése volt, amikor 40 különböző korú és kultúrájú fiatal, a Kortedala diákkórus tagjai bevonultak, és elénekelték magyarul a Tavaszi szél vizet áraszt című éneket, majd bekapcsolódtak a svéd gyerekdalaink előadásába is. 9,50-et ért az esti hangversenyünk, a templom csodálatos akusztikájának is köszönhetően. Szervezetten, gyorsan szétosztottak bennünket a családokhoz, a maradék 35 fő visszaindult ebédünk helyszínére, Tängagärde-be.

 

A református tiszteletes, Molnár Veress Pali bácsi és felesége, Enikő néni egy gyönyörű tó, a Tolken (jelentése: a tolmács) mellett laknak, rengeteg zölddel körülvéve. Annyira elzárt kis tanya, mintha Ivó egyik eldugott sarkában pihennénk. A fák bőségesen teremnek, itt csak most érik a vajas alma. Pali bácsi nem csak a 13 svédországi magyar gyülekezet, de a finn és az észtországi magyarok lelkésze is, így 15 vegyes felekezetű gyülekezetet látogat meg minden hétvégén. A legészakibb és a legdélibb pont, Uppsala és Malmö között például több mint 700 kilométert kell megtennie. Mint mesélte, amióta Svédországban él, a ’80-as évek vége óta 2 millió kilométernél is többet vezetett már, hogy Istentiszteletet tarthasson az itteni magyaroknak. Svédországban egyébként összesen mintegy 35 ezerre becsülik a magyarok számát, és kb. 5400 fő kapcsolódik be az egyházi életbe. A svédországi magyarok országos szervezete, a SMOSZ, itt, Göteborgban pedig a Kőrösi Csoma Sándor Művelődési Kör volt a Fili meghívója, koncertünk és vendéglátásunk helyi szervezője.

 

Érződik azért már, hogy több mint egy hete úton vagyunk, még a felnőttek is nézegetik sunyiban az otthonmaradt családjaik fotóját, egyre többet mesélnek róluk, „égnek” a telefonok, s néhányan már számolgatjuk magunkban, hányat kell aludni, amíg megölelhetjük anyu nyakát… Addig is virtuális puszi és ölelés. Ma Ljungby-be megyünk. Azt mondják, egyfajta kicsi Udvarhely: a legszékelyebb svéd város.

 

Képtár1: Farkas Antal