Augusztus 14.én, vasárnap dél körül már zsongott a Múzeum Szálló környéke az izgatott filisektől, bőröndöktől és bezsákolt viseletektől. A csomagolás gyorsan lejárt, aztán nekirugaszkodtunk az útnak Kolozsvár felé. A buszozás hellyel-közzel zökkenőmentes volt, csak kevés rókaprémmel díszítettük az árkokat, csomag is csak egy maradt itthon.
Mihelyt megérkeztünk neki is fogtunk készülődni az esti koncertre, gyorsan belaktuk a kolozsvári Magyar Opera öltözőit és színpadát. Este 7től álltunk a közönség elé, megnyitva a II. Kolozsvári Magyar Napokat. A Filin kívül több neves ember is mondott köszöntőt. A koncert sikeres volt – a Tanár Úr pontozása szerint a 9.30-at is meghaladta, mi a tapsból úgy hallottuk, hogy a közönség is egyetért. Miután átöltöztünk indultunk is az Unitárius Kollégiumba vacsorázni, majd elfoglalni szálláshelyeinket. A Kollégium gyönyörű szép, labirintusszerű folyosói vezettek fel a tetőtérben levő bentlakás-szobákhoz. Jól éreztük magunkat itt.
Másnap (augusztus 15., hétfő) reggeli után 2 busszal indultunk a Tárnica-tóhoz fürödni. Mivel a tó partjai nagyon meredekek, ezért nem közvetlenül a tóban fürödtünk, hanem fennebb, a Meleg Szamosban (mely a víztározó egyik tápláló folyója), viszont melegnek sajnos nem mondhattuk. Ennek ellenére volt, aki bemerészkedett a hideg vízbe is, jól szórakoztunk. Visszaérve a kollégiumba pár óra szabadidőben volt részünk, estefelé kimentünk a főtéri koncertekre, melyek a Magyar Napok keretén belül zajlottak (Ethno in Tranzit, Kistehén).
Kedden (aug. 16.) gyors reggeli után indultunk Balatonlellére. A buszokon folyt a kultúrműsor és rólunk is a verejték, hisz nagyon meleg volt. Kora délután érkeztünk meg Lellére, ott már ebéddel vártak. Átöltöztünk a buszokon és már fel is álltunk 7kor a szabadtéri színpadra. A közönség itt is nagy tapssal méltatott, találkoztunk régi filisekkel is (néhai zászlósunk, Elekes Kati, Lörincz Sanyiék, akik Kolozsvár óta kísérnek). Koncert után tűzoltók vezettek el szálláshelyünkre: a balatonboglári óvodába, ahol kísérőink gyorsan szétosztottak. Nagyobb termekben szivacsok voltak egymás mellé téve a földre, így a banda egy része ezekben a szobákban aludt, kisebb része pedig – főleg a nagyok- az udvaron sátraztak. Hamar belaktuk ezt a furcsa, elvarázsolt Liliputot, minden apró gyerekekre volt méretezve: a zuhanyzók derékig, a mosdókban a kagylók térdig értek. Nagy örömrivalgással fedeztünk fel az udvaron egy napraforgókkal álcázott kinti zuhanyzót, többen is közülünk szabadtéren zuhanyoztak, fürdőruhában. Miután mindenki felfrissült, lámpaoltás következett.
Szerdán reggel a Tanár Úr hozott nekünk kakaót és kenyeret, ezekkel egészítettük ki a reggelinek szánt halálcsomagunkat. És ez után mentünk ki a lellei strandra, ahol fürödhettünk a Balaton vizében is, de az élménystrandra is bementünk csúszdázni. Sajnos a tűző nap begyűjtötte áldozatait: volt, aki csak lepirult, de akadt olyan filis is, aki rosszul is lett estére. Szerencsére ezek a rosszullétek nem tartottak sokáig. Este viseletben az óvodától gyalog mentünk (hasonlatosan utolsó boglári fellépésünkhöz, 1994-ben…) át a boglári Platán strandra, itt 7kor koncerteztünk, mely vidám hangulatú, fegyelmezett, a vásári zajok ellenére is meghitt é sikeredett. Vacsoránk szintén a régi helyszínen, az iskolai étkezdében történt polgármesteri és óvoda igazgatói jelenléttel. Hurrá rizses hús!
Augusztus 18-án (csütörtökön) ismét kakaós reggeli után elbúcsúztunk Boglártól és a Balatontól. Utunk a Budapesttől mintegy 30 km –re fekvő Veresegyházra vezetett. Csodálatos kis város tárult a szemünk elé, új, de mégis ízléses és hagyománytisztelő épületei a lakosok jó ízléséről tanúskodnak. Hasonlóan szép és érdekes a Makovecz Imre által tervezett Mézesvölgyi Általános Iskola több szárnyas épülete, ahova kipakoltuk hangszereinket, hisz este 7től itt voltunk hivatalosak fellépni. Családoknál szálltunk meg, ami nagyon jó volt, hisz barátokra tehettünk szert, kimosódtak és –vasalódtak fellépő ruháink, sőt, egyesek még kádban is fürödhettek. Az iskola aulájának nagyon jó az akusztikája, talán ez is hozzájárult az aznap esti sikerünkhöz, noha a balatoni nap kiégette az életerőnket. Végre egy jót aludtunk.
Másnap délben búcsúztunk fogadóinktól. Kérésükre megígértük nekik, hogy következő alkalommal, mikor arra járunk, legalább három napot ülünk, hisz olyan jól telt. Pár óra buszozás után érkeztünk Nyíregyházára, ahol ismét egy Kollégiumban szálltunk meg. Ebédelni Sóstóhegyre mentünk, az ottani barátaink nagyon vártak. Finom főztjükből gyorsan megebédeltünk, s már siettünk is vissza a nyíregyházi evangélikus iskolához, ahol Mandala Nyár volt, ünnepi koncertünk este 7től ennek keretében zajlott. Az esti melegben, a kórust a reflektorok fényében nagy tömegű kabóca- és szúnyogtömeg gyötörte, de tűrnünk kellett, vakarózni tilos. A koncert előtt Gábor mondott pár mondat bevezetőt a közönségnek rólunk, illetve a Tanár Úrról. „Székelyföldi angyalok”-nak nevezett minket. Meghatódtunk.
Reggel (augusztus 20., szombat) trombitaszóra ébredtünk Tamás Attila és Simó Bandika jóvoltából. Viseletben ültünk fel a buszokra, így indultunk Mátészalkára, ahol megismételtük a hat évvel ezelőtti jelenésünket. Ezúttal a Művelődési Házban ünnepeltünk közösen, délelőtt 10 órától. Díszpolgárrá avattak egy idős orvost, új kenyeret szenteltek. Koncert után díszmenet, díszebéd, rizses hús. Átöltöztünk és ellátogattunk a nyírbátori strandra, ahol nagy filipólósan elleptük a helyet, de pár perc után már mindenki a vízben volt. Választani lehetett a mindenféle méretű, mélységű illetve hőmérsékletű medencék között, volt, aki itt is csúszdázott, de akadt olyan is, aki az árnyékban naplót írogatott. Visszatérve Nyíregyházára kimenőt kaptunk, a főtéren együtt ünnepeltünk a nyíregyháziakkal. Augusztus 20. van, a népi zenekar (Löve, Szilu, Ádám) utcazenél, lámpaoltás aránylag hamar.
Vasárnap délben ugyancsak viseletbe öltözve vettünk részt a Sóstóhegyi református templomban az istentiszteleten, erővel és 30 dinnyével feltöltődve búcsúztunk Leviczky Misi bácsitól, indultunk a buszok felé, melyek Gesztelyre kanyarogtak velünk. Nagyon kedves és lelkes csapat várt ott ránk. Finom ebéd után megkezdődött az elszállásolás: a kisebbek családokhoz mentek, a nagyobbak pedig a Csokonai Vitéz Mihály Általános Iskola tornatermében, katona ágyakon katonasorban. 13 lány sátrakban aludt a Hernád partján. A koncert az iskola aulájában kezdődött este 7től. Sajnos a vérszomjas szúnyogok elől nem volt menekvés. Az előadásunk 9.40 (!), aztán az iskolai fergeteges rock-zenekar bevezetője után Sziluék táncoltatták a Filit és a gesztelyi néptáncosokat. Megettünk két Filitortát. A kempingben tábortűz fényénél együtt énekeltünk. Örömzenénk az egész faluban hallatszott. Varázslatos volt.
A turné utolsó napján, hétfőn reggel Gesztelyen reggeliztünk, ismét búcsúztunk, és itt is megígértük, hogy legközelebb többet ülünk. Kisvártatva a hajdúböszörményi fürdőben voltunk, ahol megkezdtük utolsó turnés strandolásunkat. Megettük a 30 görögdinnyét, csúszdáztunk, napoztunk és kártyáztunk. Három váltásban ettük meg utolsó rizses-hús adagjainkat. Hangversenyünkre a böszörményi görög katolikus templomban került sor. Nagyon érdekes templom ez: széles ikonosztáz előtt a kórus nem a megszokott négy soros felállításban szerepelt, csupán három, nagyon hosszú sor állt fel a zenekar mögé. Az elején furcsa volt, de hamar megszoktuk. A közönség itt is jól fogadta énekeinket. Miután elbúcsúztunk tőlük, felpakoltunk a buszra és elindultunk hazafele. TESCO! - utána elővettük kispárnáinkat és pokrócainkat. A sofőr bácsikra bízva magunkat mély álomba szenderedtünk, mikor megébredtünk már ismerős tájakon jártunk.
Igaz, hogy csak kilenc napos, rövid nyári hadjárat volt ez, nyolc fényes győzelemmel, de sajnos áldozatokkal: Elekes Magdi és Benedek Tünde gipszes láb, 15 torokgyulladás, 3 napszúrás.
A turnéképsor itt megtekinthető és nemsokára bővítve lesz.