1628. augusztus 10. A késő nyári napsütésben tolongó sokaság Stockholm utcáin. A templomokból kiáradó tömeg a kikötő felé hömpölyög. Mindenki a Vasát (ejtsd Vasszá-t) akarja látni, a svéd királyság büszkeségét. A világ legnagyobb hadihajóját.
Már tavasz óta folynak az előkészületek, az utolsó simítások, s most eljött a nagy pillanat: az első út! Kétsoros lőfedélzet, 64 bronzágyú, 1200 négyzetméternyi vitorla a 40 m-es árbocokon, közel 500 festett szobor. A világ legújabb csodája!
A király, II. Gustav Adolf Poroszországban van hadjáraton. Üzent: a hadihajó ne késlekedjen, sürgősen bontson vitorlát és hamarosan induljon, csatlakozzék a flottához. Erik Jönnson admirális, Söfring Hansson kapitány, a legénység, feleségek, gyermekek egy-kettőre birtokukba veszik a vadonatúj tengeri csodát.
Rövid, éles fütty, s az óriási testet horgonyok segítségével elkezdik kivontatni a partot szegélyző sziklák szélárnyékából. A toporgó sokaság szájtátva bámulja, ahogy a büszke óriás komótosan elhagyja a kikötő öblének csendes vizét.
Két díszlövés és a lobogó kék-sárga zászlótenger jelzésére a legénység rögvest felhúzza az összes vitorlát, kinyitják az ágyúlappancsokat az ünnepi sortűz számára. Egy hirtelen jövő szélroham azonban váratlanul megdönti a több emeletes hajótestet, de a fedélzeten tartózkodók elbizakodottak, hiszen a Vasa pillanatok alatt felegyenesedik.
Még senki nem sejti, hogy a díszes hadihajó megdőlése, első botlása: a végzet jele. És Söfring Hansson hiába ordítja, hogy azonnal vonják be a csúcsvitorlákat, mert elkésett, a második széllökés gyors és erős. És a hajó, a királyi flotta szemefénye dőlni kezd, egyensúlyát veszítve egyre csak dől, majd ráfekszik a vízre. A tágra nyitott lövegnyílásokon ömölni, zúdulni kezd befelé a tengervíz. Fedélzeti korlát a víz alatt! Kétségbeesett kiáltások, sikolyok…
Ennyi. Gustav Adolf büszke zászlóshajóját 20 perc alatt elnyeli a tenger. A sors szerencsétlenjeit számtalan bárka, csónak, kisebb hajó menti ki. Nem mindenkit. 50 tüzér a fedélzetközbe rekedve a hullámsírban leli halálát.
A hatóságok alapos vizsgálódásai hamarosan kiderítik a tragédia okát: a hajó túl keskeny, túl magas, aránytalanul kicsi a hajógerincbe helyezett tőkesúly, ballaszt. Mindenki tudja, hogy Gustav király parancsolta az átalakítást, még több ágyút, még több pompát!, fogalma sem volt a hajóépítés alapszabályairól.
A svéd királynak senki sem meri felróni a hibát, spongyát rá, több is veszett már a svéd Birodalomban!
Józanul gondolkodó népek, egészséges gyorsasággal felejtik kudarcaikat. Jó 300 évnek kellett eltelnie, amíg a XX. század svéd történésze, Nils Ahnlund a korabeli királyi udvari számlák tanulmányozása közben megismerkedik a hadihajó szerencsétlen sorsával.
A Vasa feltámadása
Ahnlud barátja, a nála jóval ifjabb Anders Franzén mérnök a történelem és régészet szerelmese, rajongva hallgatja az Öreg meséit a mesebeli hajóroncsról. Miután kinyomozzák az állítólagos helyszínt, Franzén egy házi gyártmányú acélszigonnyal kutatni kezdi a stockholmi öböl fenekét, majd váratlanul kiemel egy megfeketedett tölgyfagerendát. Hamar kiderül, hogy hajóalkatrészre talált, azt is megállapítják, hogy valószínű egy nagy tömegű objektum tartozéka lehet az. A lelet megvizsgálásához képzett búvárokra lenne szükség. Kapóra jön a Svéd Haditengerészet évi búvárkiképző gyakorlata, amit sikeresen átirányítanak az említett öbölbe. A sors kegyes a kutatókhoz: 1956 nyarán 32 méteres mélységben rábukkannak a homokágyban nyugvó Vasára.
Óriási szenzáció! A Vasa kiemeléséhez pénzt, terveket, felszereléseket verbuválnak.
A feladat nem egyszerű: a 300 éves hajóroncsot vastag iszap-és homokréteg fedi, le kell takarítani, majd a mélyben hat alagutat fúrni, sodronyköteleket fűznek át a hajógerinc alatt ezeken. A sodronyköteleket a felszínen lebegő két jókora pontonhajóhoz erősítik, ezek mozdítják majd meg a testet, lépésről-lépésre emelik ki a felszínre. Kockázatos művelet: ha a tengerfenék iszapjának szívóerejét nem tudják legyőzni, a hajótest könnyen darabokra szakad!
1961.április 24-én a Vasa végre felmerül a habokból, a testében maradt vizet azonnal kiszivattyúzzák, az öböl kifutójába már „saját lábán” megy. Itt nyomban egy hatalmas múzeum építése kezdődik, melynek csarnoka a hajó végső nyughelye lesz. Ez alatt megállás nélkül locsolják, permetezik, hogy a faelemek kiszáradását, deformálódását megakadályozzák. A királyi jármű bő 300 évet hevert víz alatt, fokozatosan kell szárítani, védő oldatokkal, faápoló szerekkel bevonni…
Csoda?
Zászlóshajónk 333 év után is kitűnő állapotú. Ezt több szerencsés egybeesésnek köszönheti. Mindenekelőtt,-mivel legelső útján bukik meg- még friss a faanyag. A hajótestet erdei fenyő kátrányából, marhafaggyúból, főzött jegenyefenyő-gyantából készített vastag máz borítja. Az öböl vize mély, észkas, nem éri nap. Az iszapborítás, az oxigénszegény, alacsony sótartalmú hidegvíz pedig egyáltalán nem kedvez a fúrókagylóknak, élősködőknek. A sejtfalakat bomlasztó baktériumok is csak a fafelszínen tudtak kárt tenni, a több mint 24 000 fa-alkatrész alapjában átvészelte az évszázadokat. Érthető, hiszen a hajó anyagának 90 százaléka tölgyfa, ami tudvalevő hogy erős fa, a legjobban bírja az idő múlását.
Múzeum
Nem lehet szavakkal kifejezni azt az érzést és látványt, ami a Vasa-múzeum félhomályában fogad. Van ebben a hajóban valami megfoghatatlan szépség. Újból és újból elámultam, hogy milyen hatalmas. Hossza 52 méter, szélessége 9 méter, néhai árbocainak magassága pedig 40 méterre magasodtak a tengerszint fölé! Elképesztő az a gondolat, hogy ez a fatákolmány egykor a vizet szelte. Képes volt vízen maradni akár 30 méteres hullámok hátán, fedélzetén 64 ágyúval, harcra készen, hónapokig szállást, ételt adva 800 embernek a nyílt tengeren. Lenyűgöző alkotás!
A múzeum kiállítása minden eddiginél ötletesebb, igényesebb, összetettebb. Hét emeleten mutatja be a hajót, annak minden részét. Csodás maketteken éled újjá a Vasa fedélzetén zajló tengerész-élet minden mozzanata, egy külön helyiségben a vitorláshajó irányítását is kipróbálhatod interaktív kijelzők segítségével. A legalsó szinten, a Vasa gerince alatt egy sor kutatólaboratórium működik, régészek lajstromozzák a hajón talált leleteket. Lehet tőlük kérdezni! Igaz, angolul, de ez manapság már nem gond… Angol nyelvleckének addig is hadd mellékeljek egy kis bemutatót, idegenvezetőt: a múzeum emeletein található kiállítások felsorolását olvashatjátok angol nyelven! Augusztus 25 szombat délelőtt.
Haáz Sándor
(forrásanyag: Hajdú Farkas-Zoltán: EXOCTUS c. írása)
EXHIBITIONS
Level 6 THE IMAGERY OF POWER About the artistic adornment of Vasa and its symbolysm
THE SAILING SHIP How did they sail a ship like Vasa? On sails, rigging and navigation int he 17th century
Level 5 LIFE ON BOARD Climb into a full-scale model of upper gun deck. Inspect original objects.
BATTLE! About naval warfare int he 17th century. What would it have been like if Vasa had been able to flex its muscles?
Level 4 MODEL OF VASA a 1:10 scale model of the fully rigged Vasa with sails set.
SALVAGING VASA How Vasa was found, explored by divers, and salvaged.
HIS MAJESTY’S SHIP The history of Vasa from her construction in 1626-1628 until her guns were salvaged int he 1660s. The sinking is illustrated by a model. Slide show about the official inquiry into the disaster (10 min)
THE POWER AND THE GLORY Places Vasa’s sculptures in their historical context, with the reconstructed colours.
VASA’S WOMEN - always present, often invisible. The women around Vasa and new research about women’s living conditions int he 17’th century.
Level 2 PRESERVE VASA What happened to Vasa ont he seabed? What happened when she returned to the surface? What do the researchers say about the future?
FACE TO FACE Tells of the people who die din the sinking, based ont he skeletons that where found when Vasa raised.
THE SHIPYARD Shows how ships were built int he age of Vasa.
