Régóta dédelgetett vágyunk, hogy kipróbáljuk a román nyelvtanulást a moldvai csángó vidéken. Közismert a csángó nép fantasztikus magyarsága, de fokozatosan az is tapasztalható, hogy a jelenlegi generációváltásnál megszakadni látszik a kultúra továbbadásának lánca.
Kultúránk a magyar nyelv. Szentegyházán ezzel nincs baj, a kisérettségi- és nagyérettségi vizsgákon viszont tömegesen buknak ki gyermekeink a román nyelv ismerete hiányában.
Kézenfekvő, hát az egymás közt románul kommunikáló csángó gyermekek közé családi elhelyezéssel székely gyermekeket szállásolni. Mindenki jól jár: a székely románul, a csángó pedig magyarul fog szavakat, mondatokat ”fölszedni”.
Augusztus 21-én, hétfőn este kezdődik ez az izgalmas kísérlet, melyről napi blogot olvashatnak honlapunkon.
A román nyelvtáborunk tulajdonképpen egy hangversenykörút keretében zajlik két lépcsőben.
A moldvai (Bákó környéki) csángó falvakban öt napig leszünk a helyi családok fizető vendégei, ez alatt három alkalommal színpadra lépünk megmutatni túlnyomóan román nyelvű dalokból összeállított műsorunkat. Ezeken a fellépéseken 30 csángó gyermek is szerepel, akik az elmúlt hetekben tanulták meg a „Fili daltár” segítségével az énekeket.
Hét végén, szombaton a 30 „vendégünkkel” és azok kísérőivel közösen utazunk a román tengerpartra, nyelvtanulmányainkat immár teljesen román közegben tökéletesíteni.
A mellékelt hirdetőn olvasható, hogy a strandoló közönségnek is fogunk énekelni.
Közösségeink augusztus 29-én este vesznek búcsút egymástól és két busz Bukarest-Brassó-Szentgyörgy útvonalon Szentegyházára, egy autóbusz pedig Foksány – Bákó vonalon indul haza.
Elválásunk csak ideiglenes lesz, mert az újdonsült csángó filistársainkat hamarosan Szentegyházára hívjuk, hátha itthon az rekedt testvérekre is ragad néhány román szó.
A Filinyelvtábor nem olcsó mulatság. Tudatosan gyűjtöttünk kanadai turnénk során erre az alkalomra, így kiadásaink jókora részét Ontario-pénzből fedezzük. Az autóbusz költségeket a budapesti Filiért testvéralapítványunk, a tengerparti szállásköltségek nagy részét a mi alapítványunk fedezi, támogatja a MOL tehetségprogram, az étkezésekbe pedig a Pillangó Alapítvány és a RMPSZ segít be.
Minden költségünk kiegészítésére ezúttal a gyermekek is pótolnak fejenként 100 lejt.
128 tagú Fili és 12 felnőtt különleges kalandozásait követhetik tehát 10 napon keresztül honlapunkon.
Köszönjük, hogy imádkoznak és szorítanak – mint kanadai utazásunkkor - , hogy ezúttal is sikeresen hazatérhessünk!
Repertoriul turneului Moldova – Marea-Neagră
1. Beethowen: Oda bucuriei / Ode „An die Freude” / Örömóda
2. Alunelu’
3. Sara pe deal (versuri de Mihai Eminescu)
4. Pa lângă plopii fără soț (versuri de Mihai Eminescu)
5. Brahms: Cântec de leagăn
6. Boldogasszony Anyánk
7. Jól van dolga a mostani huszárnak
8. My Bonnie (traditional Scottish folk song)
9. J. Staruss: Polca fierarilor
10. Alouette (chanson populaire canadienne-française)
11. Fais dodo (berceuse canadienne)
12. Plevne marsi (marş militar turcesc)
13. C. Arion: Moara
Egy kis moldvai magyar nyelvlecke
Talán csak itt használják a „herbuc” kifejezést a dinnyére, a kajszibarack az „árzár”, Lujzikalagorban a „cenke” az „kutyacska”. Azonban sok ismert magyar szót más fogalomhoz rendelnek hozzá, mint a tömbmagyarságban, így például a „ruha” kimondottan csak a fejkendőre vonatkozik, a fiúk nem hordanak ruhát, hiszen gyermekek. Ha azt mondják, hogy „tetszik”, akkor arra utalnak, hogy látszik, ha a számunkra elsőre eszünkbe jutó jelentésre szeretnének utalni, akkor a „finom” kifejezést használják, szép ruhára, jó hangulatra is. Ilyen jó hangulatban szokott telni a „serketánc”, ami a nagyböjt előtti utolsó nagy táncot jelenti, amikor éjfélig még megengedett a „mulatság”. Ide „elcsapják” a kisebb gyermekeket is, mert „jókor” (korán), pontosan éjfélkor véget ér. Ezen a napon korábban hazajönnek a „nyomásról” (szőlősből), gyorsan „megváltoznak” (átöltöznek, megcserélődnek) és már indulnak is. Ha valami otthon felejtődött, akkor „nem még térnek meg”, annyira nem „parasztok” (buták), tudják, hogy az nem jelent jót. A „parasztot” ugyanis nem a legügyesebb földművesekre értik, hanem az „erőst oktalan”, igencsak buta emberekre. Érdekes módon a „kefe” és a „ribonc” szinte szerepet cserélnek az ők értelmezésükben, előbbi az ifjú leányka zsargonja, utóbbit a törlőrongyra, a „dörgölő”-re használják.
Talán csak itt találkozunk a kikacagás, gúnyt űzés egyik sajátos kifejezési formájával, hogy „versz kacagságot rajtam”, szokta „rikoltozni” a sértett fél, akiből csúfot űztek, aki „megpacilta”. Ez utóbbi, már a román kifejezés helyileg magyarosított változata, a korábbi szókapcsolatban is vélhető a román formula megfelelő lefordítása.
Azonban vigyázni kell, mert nem a románból fordítás gondolkodásmódját tükrözi például a csak itt használatos, furcsa módon a létige jövő idejű formájának használata, ennek múlt idejű formája helyett: „megmondta lesz, nem még megy iskolába”. A moldvai magyarok beszédében viszonylag általános a „lenne” variáns használata a „volna” helyett: Ha nem lett lenne ott az ember, leesik a leányka.
