Kár, hogy le kell szerelni, mert gyönyörű a víz, fövenyes partot találtunk, hétágra süt a nap. A csapat végre megtanulta a tengerparti szabályokat, megfelelően kenegetik egymást, vége az égési sebeknek. Begyakorolva a közös szállás és közös étkezés összes szabálya, simán működik a tábor. A délutáni napfürdőt viszont többecskén lemondják, pihenésre, naplóírásra hivatkozva tartanak őrült csetepatét szállásaikon. A bomlás jeleire megindul a magas szintű ellenőrzés, a legényszálláson levő rendetlenség kiveri a biztosítékot. Rémült naplóírás és rendrakás következik.
A hétfő esti koncertünk Eforia Sud szabadtéri színpadán, a Cazino mellett kap helyet. Az engedélyt nehezen kaptuk meg, Sărăcilă úr formai hibákra hivatkozott. Végül jókora közönség előtt sikerül bemutatkoznunk, kemény erőfeszítések árán csatát nyertünk. A közönségszervezésnek érdekes módját találtuk: bemondólányunk, Marika Magyarfaluból, Gina néni kocsijában ékes románsággal hirdette a toborzó szöveget. Kezében mikrofon, az autó tetején Tókos koma fogta a hangfalat.
Koncertünk sikerét az sem homályosította, hogy a román nézősereg soraiban kifogásolták a Simó Orsi által lengetett "székely zászlót". Világoskék filis zászlónkat keresztelték át...
Fürdőző közönségünkből székelyföldi nyaralók sem hiányoztak. Ők a kevés magyar éneket tették szóvá.
Egyikük meg is kérdezte, filipólós kórustagunkat: - Honnan jöttetek?, mire a válasz: - Magyarból! ... Magyarfalusi csángó volt a gyermek.
A Fili elvonulását lármás moldvai és avasi táncegyüttesek követték.
A sétálóutcában csellengő és vásárolgató filiseket azonban sok őszinte gratuláció érte. Mindenkit megérintettek a finomra hangolt románcaink, altatódalaink.
Táborunk éjfélkor zárult le óriási mennydörgéssel, leengedték a záporfüggönyt.
Holnaptól lehűlés, nagy szél, hullámzó tenger. A vezérkar táborzárás mellett dönt.
Kedd - 2017.augusztus 29.
Vendégfogadóink mindvégig csodálták a gyermekhadtest rendjét, fegyelmét. Megerősítjük. Szobáinkat, WC-ket, ágyakat tökéletes rendben adjuk át. Magunk pakolta ebédcsomagjainkkal egy kiadós reggeli után következik a búcsúzás. 10 óra körül csángó barátaink távoznak a 8 póznával Bákóba, majd dél felé mi is nekiindulunk 600 km-es utunknak: Konstanca, Bukarest, Brassó, Szentgyörgy, Csík. Este fél 10-kor köszönünk el egymástól: La revedere!!!
A csángó gyermekektől valóban sok szót tanultunk románul, de nemcsak ezért hívjuk őket Szentegyházára. Megkedveltük, megszerettük őket. Vezetőiket is: Márton Attila tanítót, Kis Csaba és Annamária tanítóházaspárt. Tókos Norbert és Lőrincz Kinga földijeink, volt filisek, nélkülük sem működött volna.
Filiért, RMPSZ és MOL pályázataink, valamint a kanadai adományok nélkül el sem indulhattunk volna. Köszönjük! A győzelemre!