Mint a villám, Prágában

Annyira kedves vendéglátóink voltak az abdaiak, hogy csak nehezen sikerült elköszönnünk tőlük a második napon, a kissé késői indulásnak meg is lett a böjtje: alig-alig értünk el a koncertünkre. Igaz, késésünket elnézte, és megvárt a remek magyar és cseh közönség.

 

Néhány apró megállás, hosszas autópályadíj-fizetés, dugók és egyéb apró bosszúságok miatt csupán este fél 7-körül érkeztünk meg a prágai szálláshelyünkre, ahol már vártak bennünket a szervezőink, és a médiás csapat, Farkas Anti és Tekla is megérkezett. Villámgyors ebédet tankoltunk magunkba – laskaleves, pityóka és egy fűszeres-szószos csirkemell volt a menü, utána süteménnyel - majd ugyancsak gyors buszos öltözés következett. Már a buszainkon ültünk, indulásra készen, amikor bennünket fényképező rendőrökre lettünk figyelmesek. De – mint utólag kiderült - nem a zeneszeretet vagy a szentegyházi Fili nemzetközi hírneve miatt fotózták autóbuszainkat, csupán a szabálytalan parkolás, és egy helyi feljelentő miatt. A cseh rend és szabálykövetés őrei azonban végül kedvesek voltak, így megúsztuk a minimális 500 koronás büntetéssel buszonként. Ez is hozzájárult késésünkhöz, de büszkék vagyunk arra, hogy igazi profik módjára, villámgyorsan elkészültünk: pódiumok, székek, hangolás, ötsoros kórus. Még jó, hogy 8 órakor a buszról telefonáltunk a bennünket fogadó pap bácsinak, hogy ne engedje hazamenni a közönséget, várjanak meg, és 8:17-kor már felcsendült a zenekari bevonuló.

 

A gyönyörű templomban tartott koncertre kilencen felüli pontszámot adott a Tanár Úr, kis konferansziénk, Emőke volt az est fénypontja. Gyönyörű magyar beszédét a csehek és szlovákok is rendre megtapsolták. Boróka és Sarolta szólója is meghatóan szépen sikerült, és bár apró hamisságok elvétve akadtak, a prágai közönség állva ünnepelt a koncert végén. A két hete tanult cseh dalunkat, a „Cservena satecsku”-t, azaz a piros kendős lányról szóló nótánkat pedig ugyancsak nagyon szerették.

 

A legszebb európai főváros patinás központját is énekelve és gyors tempójú sétával néztük meg, belvárosa nagyon emlékeztetett Budapestre, csak Prága mintha valamivel szellősebb, nyugodtabb lenne, noha nagyszabású utcai tömegrendezvény zajlott éppen. A csehek ugyanis augusztus 21-én emlékeznek az 1968-as eseményekre, ami kicsit olyan, mint a mi ’56-os forradalmunk, csak az övék másként sült el…

 

Gyönyörű épületek, multikulturális lakosság, és langymeleg este vett körül Prágában, aztán kibuszoztunk a szállásra ismét, hogy elfoglaljuk a szobáinkat. Hosszas papírmunkát követően, éjfél körül elfoglaltuk az ágyainkat, kényelmes, 1-2-3-4 fős szobákat kaptunk, zuhanyzókkal a folyosók végén. A közös „tarisznyából” aki kért, hazai vacsorát kapott: nagy keletje volt a kenőmájasnak és a kenyérnek, a paprikának és a sajtkrémnek. S ahogy nézzük, az alvással sem lesz gondja a gyerekseregnek.

 

Farkas Antal képtára a prágai napunkról!