Aki a pénteki és szombati naplójegyzetekbe belelapoz, bizonyára a fenti címet adná. Csoda helyek, csoda emberekkel….
András Izabella
- augusztus 23., péntek
A hannoveri tóparti szállásunkról időben sikerült elindulni Urk fele, Hollandiába. Útközben buszunk ápolásra szorult, így egy parkolóban voltunk kénytelenek egy kis időt tölteni, ahol volt egy rövid eligazítás majd némi keksz és zsebpénz társaságában bevettük az itt levő üzletet, játszóteret. Hamar eltelt az az idő, amit a másik két busz nélkül töltöttünk… nagy örömmel, tapssal fogadtuk a buszunkat, melyre gyorsan felpattanva folytattuk utunkat, hogy időbe elérjünk a koncertre.
Urk-be érkezve azonnal öltözés volt és indulás a koncert helyszínére.
Útközben már láthattuk a kis halászházakat, a jellegzetes kis holland épületeket, a sík terepet, a sok biciklist és a mosolygó nyugodt embereket. Urk már első perctől egy nagyon nyugodt, szép, rendezett városnak tűnt és ez nem változott az ott-tartózkodásunk alatt. A koncertre a kikötőből egy rövid séta vezetett. Figyelni kellett a csendben közlekedő autókra és a sok biciklisre a kis hangulatos utcákon. A hangverseny jól sikerült. A közönség lelkes volt, ráadásul sokan voltak, s kivonuláskor mindenki mosolygott. A gyermekek is érezték ezt a szeretetet, utána bátran mertek fotókat kérni a holland kórusos kislányoktól, s örömmel fotózkodtak a vendégfogadók is velünk.
Mire visszaértünk a szállásunkra, ami egy tornaterem kempingágyakkal volt, már kész volt a Csaba bácsi és a kísérők egy része által készített finom leves.
Ma két ízben is levest látott a tányérunk: a koncert előtti gyors leves, mellyel a helyiek vártak és a Csabáé.
Az itteni lelkész, Csongor, több mint 60 Filis gyereknek talált szállást a helyiek között. Vacsora után gyors elosztás, s a vendéglátók máris el is vitték a gyerekeket aludni. A többiekkel pedig belaktuk a tornatermet.
Szombat reggel sajnos esőre ébredünk, de ez nem szegte kedvünk, hogy megnézzük Urk-öt. Sétára sorakoztunk Csongor vezetésével, megnéztük a világítótornyot, lementünk a partra, sétáltunk a kis házak közti keskeny utcákon, hogy aztán teljesen feltöltődve indulhassunk tovább.
Köszönjük, hogy betekintést nyerhettünk eme halászfalu-város életébe. Szívünkbe zártuk Urk nevét, házigazdáinkat.
Jakab Kinga
Fáradtan, de izgatottan érkeztünk a tengerparti kisvárosba, ami egykor egy szigeten feküdt, az itt lakók pedig halászatból éltek!
Már első látásra: barátságos kis hely, az emberek kedvesek, nyugodtak és szinte testvérként élnek egymás mellet az aranyos díszes házaikban. Ami nálunk különlegességnek vagy szinte elfogadhatatlannak számít, az itt természetes: Urk -ben minden férfinak van fülbevalója, még a kisfiúknak is!
Régen ezzel fizettek a halászok, akár a temetésüket is ha kellett. A fülbevalóban gyerekeik vagy feleségük nevét íratják a felnőtt férfiak.
A város több mint 60%-a fiatal. Ők a városban vállalnak munkát, hogy együtt maradjon a család.
Urk-ben három fontos szempont létezik: halászat, hagyomány, kultúra. Nem csoda hát, hogy a koncerten sokan és népviseletben vettek részt.
Koncert után mindenki vacsorázott a finom gulyáslevesből, utána a gyerekek fele családoknál tért nyugovóra, a másik egy tornateremben. Mint egy nagycsalád.
Ébredés után a csapat meglátogatta a város kikötőjét, tengerpartját. Itt egy darabon a tenger édesvizű, ráadásul fürödni sem lehetett benne, de azért mindenki térdig belement a hideg vízbe.
Több gyerektől is hallottam, hogy ebben a városban szívesen lakna olyan szép és nyugodt.
Rövid, izgalmas, tartalmas eltöltött idő után újra útnak indult a Fili. Ezúttal Zwolleba, ahol, már sejtjük, ismét egy élmény dús este vár ránk.
Simó Róbert
Amikor megérkeztünk a tornateremhez, nem hittünk a szemünknek. Sokkal nagyobb volt, mint az otthoni, meg sokkal szebb is volt! S még hozzá jobban is volt felszerelve! Ezt abból gondolom, hogy minden labdával játszó sport megtalálható volt itt: kézi, foci, kosár.
Urk-ben nagyon vártak minket! Az emberek is nagyon kedvesek és barátságosak voltak. Voltak, akiket elvittek családhoz, a többiek pedig tornateremben kaptunk szállást! Jó társaság maradt itt!
Este sokat labdáztunk, beszélgettünk majd kikéreztünk egy kicsit várost nézni! Nagyon szép volt! Még emberekkel is beszélgettünk!
Séta után tusolás, fekvés!
Mihály Zoltán
Szombat reggel indultunk Urkbe. Az utazás kalandos volt, mivel lerobbant a banyai busz a pályán. A másik két buszra felvettük a kárvallott filiseket, s vittük egy darabig, amíg megjavították.
Amikor Urk határába értünk, kinyílott a világ előttünk. Rendezett kicsi házak, csatornák, virágok, hidak, kedves emberek.
Tornatermi gyors kajálás után futottunk öltözni majd koncertre.
Turnénk csúcspontja Urk volt!
A koncert egy templomban volt, ahol egy hajó lógott a mennyezetből. Kedves mosolygós emberek. Kicsi lányok népviseletbe öltözve énekelték velünk a holland énekeket a koncerten.
Koncert után a tornaterembe sétáltunk vissza. Útközben mar láthattuk a városkát, szépségeit. Vacsora után a gyerekeket kiosztottak családokhoz. Mi Márton Zolival kerültünk ki egy holland családhoz.
Vasárnap reggel közösen városnéző körútra indultunk. Előtte érdekes dolgokat, történeteket mesélt Csongi bácsi a halászfülbevalókról, a parton álló asszonyról, aki várja a fiait es férjét, a gyermekszületésről, ami a tengerről jön, a világító toronyról, a 16 templomról ami Urk-ben van.
Csodás kicsi utcákon sétáltunk, kígyózott a fili.
A parton a halászhajók, luxushajók, tiszta, lekövezett utcák… élveztük a pillanatot.
A tenger hideg volt és csendes. Megmártottuk a lábainkat, kagylót gyűjtöttünk.
Márkkal fogadtam, hogy beleugrik a vízbe, megfürödik… meg is tette
Ez volt a legszebb nap!
Délben ültünk buszokra es utaztunk Zwolle-ba
Na, itt volt minden: meleg felvonulás, szendvicsevés, séta a belvárosban, utána koncert, eső és hideg, éjjelre fagyos sátrak. Jól megfagytunk.
Vasárnap reggel láttuk meg, hogy hol is aludtunk, milyen a tábor, mert éjjel semmit nem lehetett látni.
Még egy kis kirakodó vásár, utána Hága.
Brozsek Anna Dóra
Az Urk-be vezető út csodálatos volt, a táj gyönyörű pasztelles zöld színekben pompázott. Láttunk hatalmas mezőket tele szélerőművekkel. Hosszan elnyúló legelők mentén csatornák voltak, a táj tele tehenekkel, lovakkal és juhokkal. Hangulatos tanyák, lovardák, gazdaságok tarkították.
A tornaterembe megérkezve már terülj- terülj asztalkámmal vártak minket. Zöldség- és paradicsomlevest lehetett kapni ebédre, a paradicsom leves nagyon finom volt! Azoknak, akik a sportcsarnokban aludtak már fel voltak állítva a tábori ágyak. Evés után megkaptuk a ruháinkat és elkészültünk a koncertre. Buszokkal mentünk a régi faluba, ahol egy templomban énekeltünk.
A koncert igazán élvezetes volt, a közönség nagy létszámú, vidám és lelkes!
Az urk-i gyerekkórus néhány tagja is ott volt, saját viseletükben és velünk együtt énekelték a Zing zing-et és az Als je geloft dalokat. A koncert 9.20 lett.
A koncert után visszamentünk a tornaterembe, Katona Csaba bácsi által főzött nagyon finom vacsorát kaptunk és elosztották a családhoz menőket.
Egy nagyon kedves holland családhoz kerültünk Orsival, és csak angolul tudtunk beszélgetni fogadóinkkal. Orsi jól tud angolul, de szerencsére az én konyhanyelvi angolomat is megértették, de ha kellett azért ő is kisegített.
A fogadó nénit Janet-nek hívták a bácsit pedig Riekus-nak. Este beszélgettünk a fogadókkal és megtudtuk, hogy két gyermekük van és már egy unokájuk is! A néninek egy igazán különleges hobbija volt: virágokat szárított, és képkeretbe két üveg közé téve gyönyörű képeket és kompozíciókat hozott létre. Másnap finom reggelit kaptunk még eper is volt. Találkozhattuk a 6 hetes unokájukkal, mivel a fogadóink fia és a felesége mentek valahová, és a nagyszülők vigyáztak a babára. Mikor a szülők elmentek, a baba nyűgösködni kezdett, így javasoltam hogy énekeljünk. Ez olyan jól sikerült hogy a kisfiú el is aludt.
A nénitől és az unokájuktól érzékeny búcsút vettünk,majd a bácsi visszavitt minket a tornateremhez, ahol a többiek már gyülekeztek. Itt egy kis összefoglalóban meghallgattuk Urk történelmét és pár jellegzetességet.
Az egyik ilyen érdekesség hogy a fiúk fél fülükben arany fülbevalót hordanak, sokan már baba koruktól. Ez abból a hagyományból ered, hogy mivel Urk halász falu a férfiak és sokszor a fiúk is elmentek halászni, és ha szerencsétlenséget szenvedtek a tengeren, azzal fizették a haza útjukat, vagy rosszabb esetben a temetést.
Azt is megtudtuk, hogy az ófaluban azokban a pici házakban 10-12-en is laktak egyszerre. Az úgy nevezett mindenes szobában szekrények voltak melyek kinyitva ágyak voltak, a szekrényágyon kihúztak egy fiókot meg még egyet, ott aludhatott két gyerek, a csecsemők pedig polcon aludtak.
Ezután végig sétáltunk a világító toronyig, ott a tengerben volt egy kő aminek épp csak a teteje látszott ki.
Azt meséltek hogy ott nem a gólya hozza a gyerekeket hanem az alól a kő alól hozzák, azonban előtte az apának el kell eveznie egy szigetre ahol megkapja a kulcsot, amivel ki tudja nyitni a kövön levő csapóajtót és lekiáltja, hogy fiút vagy leányt szeretne.
Kicsit arrébb volt egy szobor.
Egy nő alakot ábrázoló szobor, ami a tenger felé néz mintha férjét várná haza. A szobor körül évek szerint a 18. századtól azok nevei vannak felírva, akik a tengerbe vesztek halászás közben. A legfiatalabb egy nyolc éves kisfiú volt 1830 körül. Utána lementünk a partra, sokan kagylót gyűjtöttek, sokan pedig belegázoltak a sekély vízbe. Volt néhány elvetemültebb fiú, akik meg is mártóztak, pedig igencsak hűvös volt. A buszokhoz visszafele menet végig kacskaringóztunk a szűk kis utcákon és megnéztük a pici házakat.
Megérkeztünk a buszokhoz és turnénk következő állomására indultunk.
