Alpesi táj, gyönyörű hegykoszorú övezi 2000 m körül Mallnitz falucskát. Jól esett a forró alföldről idejönni hűsölni, számunkra ez az éghajlat otthonosabb.
A társaság 121 fős része Bichelhof diákszállóban kapott 4-6-8 személyes szobákban, emeletes ágyakon szállást. Minden szobának külön fürdője, a földszinten ebédlő, az alagsorban közösségi hely mindenféle zajos játékkal.
A fiúkat a másodikon, a lányokat az első emeleten helyeztük el, az ajtókra kicímkézték a tulajdonosok neveit, a kísérők pedig a folyosók végein kapták szobáikat. A sofőrök, a nagyfiúk és négy nagylány a Koch Zsóka panziójában lakott, ami ettől a diákszállótól pár száz méterre sétával könnyen megközelíthető. A nagyfiúk Zsókánál az úgynevezett dühöngőben vertek tanyát, nagy örömükre. (Igazán jól felszerelt kilenc fekhelyes kéró csocsóval, diszkó-felszereléssel, s mindennel, ami elképzelhető a fiatalok szórakoztatására.) Ez a "legénylakás" egyenest a szabadba nyílt, itt a terasz alatti parkolóhelyen készítette elő Katona Csaba a filisek számára a napi étkezést, itt állomásozott a kisbusz, a koncert napján az utánfutót is ide tolattuk.
Az első éjszakánk után, szombaton, változtattunk a programon. Nem a gleccserek és fátyol vízesés lett az aznapi kirándulás célja, hanem a Groppenstein és Rabitz-szurdok túra. Két autóbuszba zsúfolódtunk és a belépőjegyek megvásárlása után végiggyalogoltuk ezt a romantikus helyszínt. Az élmény, látvány hasonló volt a 10 évvel ezelőtti dornbirni Rappenlochschlucht szakadékhoz, csak egy kicsit kisebb léptékű. Hihetetlen ereje van a víznek, csodálatos és biztonságos függőhidas túraösvény vezetett végig a zuhatagos patak mentén úgy körülbelül másfél órán át, szemben az árral a mederben. Felértünk egy magasan fekvő elágazáshoz, s itt más útvonalat választottunk a visszatérésre, ami nyugisabb volt.
A társaság egy része elindult felfedezni a lefelé vezető út felmenő ágát Lőrincz Ibus vezetésével. Kiderült, nem messze van a csúcs vendéglővel, gyönyörű kilátással. Sokan, a csapat élvonala, kedvet kaptunk a csúcstámadásra, jobbra vettük az irányt és felkapaszkodtunk a szerpentines úton a vendéglőhöz, a többiek bevártak. Fent készültek a hetedikesekről a "póznaképek", kipróbáltuk a magaslati sört is a nagyobbakkal jó drágán.
A völgyben egy repkénnyel befuttatott végvár- erőd tárult elénk, aminek egy Judit nevezetű osztrák grófnő a tulajdonosa és egyetlen lakója. Az udvarban Judit nénit a német nótáink eléneklése után hívtuk meg a koncertre. Meghatódott, el is jött.
A szombati nap még tartogatott egy érdekes eseményt: a Bécsi Filharmonikusok Ifjúsági Utánpótlás Zenekarának koncertje. Erre 70 filis kapott belépőt: a zenekari tagok és a kíváncsi kórustagok. A többiek a másnapi misén kellett megjelenjenek székelyruhában.
A koncert végén vendégfogadónknak, Zsókának volt az az ötlete, hogy hívjuk meg a bécsi fiatalokat egy nótaestre. Megpróbáltuk. A zenekar kemény magja András, Domi, Sanyika, Robi nyűtték a vonót, a lányok még hejszáztak is, igazi örömünnep volt.
A bécsi csoportból megnyertük magunknak Bornemissza Tímea magyar származású hegedűs lányt, aki vállalta a másnapi koncert német nyelvű bemondását Haáz Katival közösen.
Vasárnap reggel korán a mise előtt be kellett pakolnunk a templomba, a fél kilences misén már minden kellék elő volt készítve. A koncert szépre sikeredett, nagy tapsot kapott a Csarna Madonna, a Három tréfás dal és éreztük, Mallnitzban ritkán találkoznak ilyen fajta művészettel, ahol a gyermekek énekkarban nótáznak.
Déltől körülbelül 5 óráig jártuk meg a Fátyol-vízesést, itt volt az ebédünk. Igazi piknik hangulat volt a patak mentén. Katona Csaba a kisbusszal hozta a csirkepaprikást. Pompás vasárnapi ebéd volt.
Délután egy helybéli néptánccsoporttal ("bőrnadrágosok") ismerkedhettünk meg. A főtéren hangulatos bemutatót tartottak s előkerült Gábos Jóska tárogatója, a gólyát, pingvint, csárdást mi is eljártuk.
A hosszú túra, az élménnyel teli vasárnap, a csodás két nap és három éjszakánk megtette a hatását. Este nem kellett ringatás.
Időben kellett feküdni, hétfő reggel korán kelés, irány Olaszország. Erről majd később.
Hamarosan érkeznek a képek is...
