Egyre gyakrabban hallom közös nótázásaink alkalmával, hogy a nagyfalusi énekeket ily módon "modernizálják": Szentegyházi barna kislány mit viszel a kosárban?, Szentegyházi torony, jaj de messzire látszik..., Szentegyházi lányok tyúkot ültettek...
Vajon melyik toronyról szól a nóta? A bányairól vagy a nagyfalusiról?
A Szentegyháza helységnév 1990 előtt még nem létezett. A Vlăhița településnevünket kellett magyarítani valahogy a szabadság mámorában, a forradalom után. Akkor született meg a Szentegyháza név, de a népdalok, melyeknek születési, kialakulási ideje köztudottan legkevesebb száz év, semmiképpen sem kaphatnak ilyen újkeletű megnevezéseket. Ezelőtt 80-100 évvel Szentegyházas-nagyoláhfalunak mondták a falut, Szentkeresztbányának a Bányát. Az énekeinkben a falunév lerövidítésével születtek és éltek a dalszövegek: Nagyfalusi torony, Nagyfalusi lányok, Nagyfaluban nincsen legény, vagy éppen a Réten, réten... Ezek a népdalok általánosan elterjedtek, szívesen énekli a kápolnási, lövétei falu is átkeresztelve magáénak, de mi "tudjuk", hogy ezek saját, helyi jellegű nótáink. (Érdekes, hogy anekdotáinkban, tréfáinkban a népnyelv Oláhfalunak emlegeti Szentegyházasfalut.)
A népdalok szövege, dallama fokozatosan csiszolódik, alakul.
Arra, hogy a szövegben levő településnév átalakulhasson és a köztudatban szentegyháziként szerepeljen, még várni kell legalább 70 évet. Jelenleg a nagyfalusi helynév átírása szentegyházira a néphagyomány durva megsértése. BŰN, IDÉTLENSÉG, GICCS!
Haáz Sándor zenetanár
