A szombati (május3.) eseményekben a fénypont a szegedi és békéscsabai együttesek előadása volt. A Gégényi Julika iskolai énekkarának egyes dalait zongora kísérte, de volt néhány két-három szólamú kórusmű is. Őket a béskéscsabai Pereszlen gyerek-népi együttes követte, meglepetésünkre cimbalom-játékkal ízesítve. Mindannyiunk számára csoda volt a moldvai csángó énekeket előadó kis Rakonczai Bíborka szólója. "Pont úgy énekelt, mint egy igazi csángó" - mondták a közönségben ülő filisek. A békéscsabaiak amúgy régi barátaink, tavaly nyáron a gyulai hangversenyünk után ők köszöntöttek a közös vacsoránknál.
Az esti táncházban remekeltek a szegedi gyermekek, Simó Isti helyi bandája is bemutatkozott. Óriási létszámmal moldvai és felcsíki közös táncokat jártunk.
A krónikából kimaradt a vasárnap is (május 4.). Sokat nem lehet erről írni, az eső szakadatlan zuhogott, búcsúzunk a hegykőiektől, a győriektől, a békéscsabaiaknak délelőtt a kalandparkot mutattuk be.
A szelterszi főző- és lóverseny szóba sem jöhet, minden csurom víz, hideg és barátságtalan. (Olténiában és Bukarestben ezalatt árvíz dúl.) Barátságos meleget a vasárnap este hozott: a Gold Band együttes koncertje tiszta, üde és családias. Ekkorra már pécsi vendégeink is érkeztek, népes a közönség.
..."és zene nélkül mit érek én?" mindenki együtt énekli a Fili32 újdonsült goldbendes mottóját. Visszafogott, bensőséges házibuli zárja az estélyt, melyen a gépzenész: a nívódíjas Tókos Attila alias Pecekkoma.
Epilógus: Noha mindenki alaposan, erőn felül kivette a részét a munkából, egyöntetűen az a vélemény, hogy ha most kezdődne is a Fili32, állnánk elébe. Azt gondoljuk,nem volt nehéz dolgunk: az idei születésnapot a szülők segítőkészsége, a szívélyes vendégfogadás és tömött kosarak, a gyermekek lelkes hozzáállása vitték sikerre.
A békéscsabai Pereszlen népzenei együttes erdélyi útjáról készült fotók.
