Vasárnapi ébredésünk Zwolletól 50 km-re egy világmögötti erdei sátortáborban volt.
Sajnos a szervezők nem találtak ekkora létszámra, mint a Fili, kényelmesebb szálláslehetőséget, így maradt a gyermektáborban való elhelyezés.
A sátortáborban tágas fürdőház külön fiúknak, lányoknak, kifogyhatatlan meleg víz, tisztaság.
A baj a kései megérkezéssel kezdődött.
Valamikor éjjel 11 órakor kecmeregtünk ki az autóbuszokból egy erdei parkolóba. Szemerkélt az eső, s a táborig vezető úton a fák ezt mind nagy cseppekben potyogtatták ránk bő 200 méteren keresztül. Mire a tábori sátrakhoz értünk, már senkinek sem volt kedve visszafordulni a buszokhoz a takarókért. Pedig jól jött volna éjjel. Az Urk-ben bérelt tábori ágyakra több takaró, meleg ruha kellett volna. Aki vette a fáradságot és visszament a vastagruha készletért, az éjszakát megúszta.
Reggel elég sok didergő leánykával találkoztunk, de a bőséges reggeli, a derűs napsütés mindent helyreigazított annyira, hogy jó hangulatban hagytuk el a már megkedvelt diáktábort.
Kétszeresen is hálát adtunk az urk-i fogadónknak, Csongi tiszteletesnek.
Az ő ötlete volt a kinyithatós ágyak bérlése Uttrechtből. Igazán elmés szerkezetek voltak. A 120 ágy összecsukva, pontosan összerakva egy kisebbecske utánfutóra felfért. Ezek kinyitását, összeszerelését igen hamar megtanulták főleg a nagyfiúk, s így gyorsan elkészültek a hálószobák. Ha nem lettek volna ezek az ágyikók, matracok híján, a bicskánk beletört volna a földön alvásban.
A másik kedves, tiszteleteshez fűződő élményünk a három láda emléktárgy. Egy urk-i souvenir-üzletet felszámoltak, és kézi festésű porcelán szobrocskákat, kancsócskákat, kis tárgyakat lehetett választani hazavitelre. Kapkodtuk a fejünk, annyi kedves, szép dolog volt. A gyermekek az otthoniakra gondolva, kivételes engedéllyel többet is választhattak a csecsebecsékből. Indulásunkra csak a sérült vagy nem annyira tetszetős kacatok maradtak meg.
Hágába érkezésünk rendesen, kiszámított időpontra sikerült. Végre pontosak vagyunk! A zsúfolt belváros közepén lévő nagytemplomnál ügyesen, gyorsan leszökdöstünk a buszokról, kiszedtük a hangszereket, szereplőruhákat, illetve a pódiumrendszert, az étkezéshez és esti sétához szükséges kellékeket is. A templom melletti iskola egyik nagy osztálytermébe pakolászódtunk le.
Kiderült, hogy mi készítjük az ételt. Katona Csaba és három kísérő gyorsan neki is láttak lóhalálában. Ráadásul jött a hír, hogy legyünk készenlétben, mert nemsokára kezdődhet a koncert is. Az újkenyér szentelési mise után villámgyorsan berendeztük a helyszínt, behangoltunk és kezdődhetett a hangverseny. Ezt Landeck Dániel nagykövet úr köszöntője nyitotta meg. Ez alkalommal hollandul konferálónk (Van Bolhuis-Szabó Jonatán) egy tehetséges fiú volt. Mivel itt az összegyűlt közönség javarésze magyar nyelvű volt Emőke és Réka is szót kaptak, így hárman, felváltva vezették a műsort.
Meghívónk, Makkai Réka néni adminisztrálta és kezelte az előadás menetét. Számunkra a nagy meglepetés falusfelünk, Tamás Enikő volt, de ezen kívül Koreck Zita, Koch Zsóka, Kónya Melinda, mind-mind marosvásárhelyi , Haáz Katival korosztálybeli ismerősök, barátok örvendeztünk egymásnak. Itt búcsúzhattunk el a zwollei tiszteletestől, akit a műsorunk végén elhangzó himnuszaink nagyon meghatották…s nemcsak őt.
Nagy nehezen sikerült a kisbuszba is betuszkolni a sok maradékot, kelléket, ami a főzés után az utcára került a szó szoros értelmében, hiszen a gondnoknak sürgősen mennie kellett és bezárta az épületet. Úgyhogy a templom előtt egy lomtalanítási látvány fogadta a kisbusz érkezését, miközben a Fili villamossal Hága központjába várost nézni utazott. A Hágai Magyar Követségtől úti csomaggal is felpakoltak! Köszönjük!
Az autóbuszok a hágai tengerparti nagy parkolóban elég sok kóválygás után tudtak pihenni. Na ennek a kései megállásnak fizettük meg az árát, hiszen a kötelező 9 órás megállás úgy módosult, hogy nem este, hanem éjfél előtt egy kevéssel indulhattunk tovább. A hűvös, szeles estét tengerparti sétával, közös tánccal, bandázással töltötték el a gyermekek.
Este mindenki becuccolt az autóbuszba. Végre melegben aludhattak jó sokáig!
Hétfő dél körül Passauba érkezünk. Gotthárd Csilla néni vár minket. Pihenőnap, nem lesz koncertünk csak kedden.
Még mindig van energiánk!
Egyik filis szerint: „Jó dolgokat fel sem tudom sorolni, rossz dolgokra nem is emlékszem.”
Kell ennél több?
Üdvözöljük az otthoniakat turnénk legtávolabbi pontjáról, Hágából!
Haáz Kati képei itt!
