Fili Hírek

Október 12-én, vasárnap díjátadóra hívtak Brassóba. A Rab István Díj a Barcasági és Brassói személyeket, közösségeket tünteti ki elsősorban, de ezúttal a Gyermekfilharmónia is elismerésben részesült. A brassói Reménység Házában az emlékplakett és oklevél átvétele után Rab István domborművet avattunk. Az egyházi méltóságok mellett a Magyar Konzulátus és RMDSZ képviselők is koszorúztak. Az ünnepséget követően az alagsori ebédlőben nem csak finom ebédet, hanem egy meghívást is kaptunk Brassóba. A brassói Fili koncert december 14., szombat este lesz a téli turnénk első állomásán.

Díjátadó képek itt.

Meghívólevél itt.

Fili oklevél itt.

Horvátország legészakibb nagyvárosa. Itt sétálgatva, a gyönyörű monarchiabeli épületeken még látni a 30 évvel ezelőtti szerb háború golyónyomait. Most békés, derűs, élnivaló város, ahová még tavaly hívott meg a Magyar Konzulátus ide koncertezni.  Ők ajánlották fel, szervezték meg az elszállásolásunkat: Eszéken a Magyar Iskola kétágyas, külön fürdőszobás, szálloda-minőségű diákbentlakásába (bányai busz), Kopácson a Magyar Ház kis faházikóiba (nyomorkás busz), illetve szállodákba, panziókba (Gábos busz). Fogadásunk, ellátásunk kiváló, bográcsos gulyás volt az ebédünk, Kopács és a környező falvak önkéntesei kedves közösség, ők sürgölődnek a konyhán.

A csapatot hajóútra vitték két rendbe. A kopácsi réten szálltak fel és a Dráva folyón mesélt az idegenvezető a természetvédelmi terület madárvilágáról.

A faházikók mögött volt egy fedett úszómedence, hajókázás után rögtön meg is támadták a gyermekek, óriási pancsolás, labdázás, visítozás, ezúttal édesvízben.

Nem tarthatott ez sokáig, székelyruhába öltöztünk, beutaztunk Eszékre, majd a Dráva-híd parkolójától egy 2 km-es sétával, zászlós felvonulással buzdítottuk a helyieket, hogy jöjjenek a koncertünkre. Nemcsak mi voltunk a meggyőző, reklámozó fél, hanem az óriásplakátok is, amelyekkel úton-útfélen találkozhattunk a városban, na meg a rádió- és TV-hirdetések, mozgósító bejegyzések.

Koncertünk teltházas volt, a hatalmas templom padsorai megteltek,  Magdó János konzul úr szerint ennyi embert rég nem láttak. Mivel a közönség fele horvát volt, a bemondó szövegeket a Konzulátus lefordíttatta horvát nyelvre és két 17 éves lány konferált felváltva Deák Rékával.

Visszhangos, mégis fantasztikus akusztikájú  volt a templom. A zenekar tisztán játszott, a kóruson viszont érződött a fürdés, trieszti gyaloglás. A koncert 9,50-et ért.

Visszakecmeregtünk a szállásainkra, nagy beszélgetésekre, egyeztetésekre még jutott idő. A másnapi állatkert-látogatás elmarad, legyen a gyermekeknek idejük pihenni délig, majd indulás az utolsó szálláshelyünkre Egerágra.

Képek itt!

Az indulásunk Mallnitzból 6 órakor sikeredett, így időben megérkeztünk Doberdóba, a néhai csatatér helyszínén épült egyik emlékműhöz, San Martino del Carsoba. Itt harcolt ezelőtt 110 évvel a IV. Szegedi Zászlóalj.

Méltóképpen emlékeztünk a hősökre a helyszínen: kis történelem, zászlóhajtás, majd filijelvényes szalagot kötöttünk az emlékműre, tárogató hangja mellett filizászlócskákat  tűztünk, elénekeltük a Kimegyek a doberdói harctérre, a Tüzérnek soroztak, az Esik az eső és miért is ne a Nagyfalusi torony népdalainkat.

A nagy csapat megilletődve, meghatottan járta végig a néhai lövészárkokat,  a kőerődítéseket. Mindenkit megfogott a hely szelleme, ott igaziból éreztük, számunkra, magyaroknak értelmetlen és végzetes veszteséget okozott ez a világháború.

San Martino del Carsoból a három autóbusszal Triesztbe vágtattunk. Szerencsénkre a tengerparti sétány mentén sikerült letáboroznunk, majd az autóbuszok a 3 km-re levő vasútállomás parkolójába találtak helyet, a 9 órás pihenő "büntetésüket" letölteni.

Az Adriai-tengert kipróbáltuk: sósabb, mint a mi Fekete-tengerünk, hidegebb, de sokkal tisztább, élményszerű, így a gyermekek egyfolytában a vízben hancúroztak. Veszélyesnek sem tűnt, körülbelül 6 méterre be lehetett gyalogolni a sekély vízben. A tenger ezen szakaszán a part azért jó köves volt ...olyannyira, hogy Daniel Lacika lábát felvagdosta az aljzat, a székely csizma alig ment rá a koncert idejére.

Ide érkezett Katona Csaba is a kisbusszal, ebédre pirospontos fuszulykafőzeléket készített! Remek volt! A tengerparton a magyar nyaralók el nem tudták képzelni a tányér-kanállal jövő gyermekek hova igyekezhetnek. Híre ment az ebédeztetésnek, meg is kínáltuk az arra jövő kíváncsiak turistákat. Többek között a budapesti  Wesniczky Jankát és családját. Janka együtt zenetáborozott Pál Sanyikával, Berki Lucával, Ferencz Fannival Gárdonyban még a nyár elején.

A szép idő, a meleg, a gyönyörű, rendezett part ameddig csak lehetett marasztalt. Délután öt órakor indultunk gyalogosan ,zászlóval felvezetve , sorban a buszok felé. Nem volt egyszerű a kimerítő fürdőzés után 3 km-t gyalogolni, de csak elértük a buszokat. Útközben kóstolgattuk az olasz életérzést. Sokkal közvetlenebbek, barátságosabbak. Akinek köszöntünk visszaköszönt, mosolyogtak, a járdán zajlott az élet: ha kellett szoptattak vagy hajat mostak. A buszoknál  kis pihenő után megettük a Nyíregyházán felpakolt dinnyéket. Igen jól esett, életmentő finomság volt.

Amikor enyhült az idő, Haáz Kati vezetésével szintén gyalogosan megindultunk a városközpont felé. Ez is több, mint 3 km-es kutyagolás volt, ráadásul többször át kellett kelnünk az úttesten nagy forgalomban, nagy gyermeklétszámmal.... megúsztuk. Istennek hála!

A főtéren a toronyóra előtt padsorral keretezett emlékmű. Ezekre a padokra felállva, előtte guggolva, térdepelve, földön ülve alkottuk meg a rögtönzött filikoncertünket. (Az utolsó percben megérkezett a kisbusz is a hangszerekkel, így a Santa Lucia-t teljes zenekari kísérettel énekelhettük.) Sikerünk óriási volt, jókora tömeg összegyűlt flashmobunkra.

Ezután a nagy csapat engedélyt kapott a városnézésre, kóricálásra. Ez egyénileg történt. Különleges és nem mindennapi lehetőséget kapott a Fili: mindenki saját költségén oldhatta meg vacsoráját. Pizza, laska minden mennyiségben, mindenféleképpen.... A Fili nagy része jóllakottan és élménydúsan tért vissza. Persze egy pár gyermeket átvertek, volt aki a pincérrel összebarátkozott, volt akinek robotpincérrel volt dolga....

Amire befejeztük a vendéglőjeleneteket a part mellett ringatózó kivilágított, hét emeletes Queen Victoria luxushajó is tovaúszott nagy méltóságteljesen.

Vacsora után az autóbuszok időben beérkeztek a városba, volt üres parkoló is, ahol mind a három busz egy helyen  meg tudott állni. Az utolsó másodpercben megkerült a négy eltévedt hatodikos leánykánk is. (Egy bevásárlóközpontban megfeledkeztek az időről s a visszavezető útról, de hál'Istennek most velünk vannak.)

Hosszú utazásra rendezketünk be a buszon. Csendes, nyugodt, pihentető éjszaka következett kinek a széken, ülés alatt vagy a közön, a járórészen.

Reggel 7 órakor elnyűtten érkeztünk meg Eszékre.

Képek itt!

Alpesi táj, gyönyörű hegykoszorú övezi 2000 m körül Mallnitz falucskát. Jól esett a forró alföldről idejönni hűsölni, számunkra ez az éghajlat otthonosabb.

A társaság 121 fős része Bichelhof diákszállóban kapott 4-6-8 személyes szobákban, emeletes ágyakon szállást. Minden szobának külön fürdője, a földszinten ebédlő, az alagsorban közösségi hely mindenféle zajos játékkal.

A fiúkat a másodikon, a lányokat az első emeleten helyeztük el, az ajtókra kicímkézték a tulajdonosok neveit, a kísérők pedig a folyosók végein kapták szobáikat. A sofőrök, a nagyfiúk és négy nagylány a Koch Zsóka panziójában lakott, ami ettől a diákszállótól pár száz méterre sétával könnyen megközelíthető. A nagyfiúk Zsókánál az úgynevezett dühöngőben vertek tanyát, nagy örömükre. (Igazán jól felszerelt kilenc fekhelyes kéró csocsóval, diszkó-felszereléssel, s mindennel, ami elképzelhető a fiatalok szórakoztatására.) Ez a "legénylakás" egyenest a szabadba nyílt, itt a terasz alatti parkolóhelyen készítette elő  Katona Csaba a filisek számára a napi étkezést, itt állomásozott a kisbusz, a koncert napján az utánfutót is ide tolattuk.

Az első éjszakánk után, szombaton, változtattunk a programon. Nem a gleccserek és fátyol vízesés lett az aznapi kirándulás célja, hanem a Groppenstein és Rabitz-szurdok túra. Két autóbuszba zsúfolódtunk és a belépőjegyek megvásárlása után végiggyalogoltuk ezt a  romantikus helyszínt. Az élmény, látvány hasonló volt a 10 évvel ezelőtti dornbirni Rappenlochschlucht szakadékhoz, csak egy kicsit kisebb léptékű. Hihetetlen ereje van a víznek, csodálatos és biztonságos függőhidas túraösvény vezetett végig a zuhatagos patak mentén úgy körülbelül másfél órán át, szemben az árral a mederben. Felértünk egy magasan fekvő elágazáshoz, s itt más útvonalat választottunk a visszatérésre, ami nyugisabb volt.

A társaság egy része elindult felfedezni a lefelé vezető út felmenő ágát Lőrincz Ibus vezetésével. Kiderült, nem messze van a csúcs vendéglővel, gyönyörű kilátással. Sokan, a csapat élvonala, kedvet kaptunk a csúcstámadásra, jobbra vettük az irányt és felkapaszkodtunk a szerpentines úton a vendéglőhöz, a többiek bevártak. Fent készültek a hetedikesekről a "póznaképek", kipróbáltuk a magaslati sört is  a nagyobbakkal jó drágán.

A völgyben egy repkénnyel befuttatott végvár- erőd tárult elénk, aminek egy Judit nevezetű osztrák grófnő a tulajdonosa és egyetlen lakója. Az udvarban Judit nénit a német nótáink eléneklése után hívtuk meg a koncertre. Meghatódott, el is jött.

A szombati nap még tartogatott egy érdekes eseményt: a Bécsi Filharmonikusok Ifjúsági Utánpótlás Zenekarának koncertje. Erre 70 filis kapott belépőt: a zenekari tagok és a kíváncsi kórustagok. A többiek a másnapi misén kellett megjelenjenek székelyruhában.

A koncert végén vendégfogadónknak, Zsókának volt az az ötlete, hogy hívjuk meg a bécsi fiatalokat egy nótaestre. Megpróbáltuk. A  zenekar kemény magja András, Domi, Sanyika, Robi nyűtték a vonót, a lányok még hejszáztak is, igazi örömünnep volt.

A bécsi csoportból megnyertük magunknak  Bornemissza Tímea magyar származású hegedűs lányt, aki vállalta a másnapi koncert német nyelvű bemondását Haáz Katival közösen.

Vasárnap reggel korán a mise előtt be kellett pakolnunk a templomba,  a fél kilences misén már minden kellék elő volt készítve. A koncert szépre sikeredett, nagy tapsot kapott a Csarna Madonna, a Három tréfás dal és éreztük, Mallnitzban ritkán találkoznak ilyen fajta művészettel, ahol a gyermekek énekkarban nótáznak.

Déltől körülbelül 5 óráig jártuk meg a Fátyol-vízesést, itt volt az ebédünk. Igazi piknik hangulat volt a patak mentén. Katona Csaba a kisbusszal hozta a csirkepaprikást. Pompás vasárnapi ebéd volt.            

Délután egy helybéli néptánccsoporttal ("bőrnadrágosok") ismerkedhettünk meg. A főtéren hangulatos bemutatót tartottak s előkerült Gábos Jóska tárogatója, a gólyát, pingvint, csárdást mi is eljártuk.

A hosszú túra, az élménnyel teli vasárnap, a csodás két nap és három éjszakánk megtette a hatását. Este nem kellett ringatás.

 Időben kellett feküdni, hétfő reggel korán kelés, irány Olaszország. Erről majd később.

Képek itt!

Szekszárd Nyíregyházától jó messze van! Majdnem 400 km-t buszoztunk augusztus 20-án reggeltől. Pontos volt a megérkezésünk, az étkezőig meg sem álltunk. Igazi ünnepi volt az ebédünk: kolozsvári káposzta, grillezett csirkecomb. Annyira gördülékenyen zajlott minden, hogy idő jutott elfoglalni a szállásokat is. Mindannyian egy nagy bentlakásban kaptunk helyet, gyorsan ünneplőbe vágtuk magunk és gyalogosan vonultunk ki a nem messze levő Béla térre.

 Az itt lévő nagytemplomban volt a hangversenyünk. 13 évvel ezelőtt még énekeltünk ebben a templomban, jó volt újra itt lenni. Könnyű volt berendezni a nagy szentélyt pódiumokkal a kórusnak, volt hely bőven a zenekarnak is, könnyedén és pompásan be tudott vonulni az énekkar. (Az eredeti elképzelés az volt, hogy szabadtéri nagyszínpadon lesz a koncertünk, de hál’Istennek a 36 fokos nagy hőségre hivatkozva kérvényt adott be az Önkormányzat a püspökségre a templomi hangverseny jóváhagyására. Sikerrel.)

A templomi kellemes idő, a kedves találkozások, az ünnepi érzület belengte a koncertet, érett és fegyelmezett társaságunk olyan energiákat szabadított fel, hogy 10-est kapott a mai fellépésünk.

Csillogott az előadásunk azért is, mert Berlinger Attila polgármester köszöntő beszéde megható volt, a templom akusztikája egy valóságos tündérkert, és a teltházas-közönség soraiban sok ismerős arc, kedves barát. Ezek után csakugyan komolyan kellett venni a munkát…

A koncert végeztével mindenki visszanyargalt a bentlakáshoz, a ruhákat kiakasztottuk száradni, majd gyors vacsora után filipólban visszasétált a társaság a térre, éjfélig kimenő, belekóstolás az éjjeli, ünnepi, városi hangulatba.

A Fili életében augusztus 20-a felejthetetlen ünnepek sorozata. A szekszárdi fellépés pedig megkoronázta ezt a csokrot.

Másnap kései reggeli, még egy kis pihenő. Közben rázendített az eső, de a trópusi hőség szűnni nem akart, így a strandolási kedvünk is töretlen. A strandot a Fili rögtön birtokba vette, megtöltötte élettel. Alig lézengett egy-két helyi lakos, de a kedvünkért beindították a sárga és kék csúszdákat, kipróbáltuk a pánkós-úszógumis ereszkedéseket is. Berlinger Gábor profi strandröplabda-meccseket szervezett és vezetett le. Főleg a nagyobbak örvendtek ennek, kiemelkedő volt Illyés Réka tudása. Mindeközben zajlottak a sakk-partik, a nap is kisütött, ráadásul az ebédet is kihozták, itt álltunk sorba érte. Csodás nap volt.

Késő délután sétáltunk vissza a bentlakásba készülődni a vacsora utáni táncházra. A táncház a Babits Mihály Művelődési Házban a Bartina Néptáncegyüttes és Csurgó Népzenekar meghívására, annak közreműködésével zajlott. Eleinte csetlett-botlott a Fili, de fokozatosan belelendültek a gyermekek, főleg, amikor azokat a táncrendeket húzták, amiket a tánctáborokban tanultunk, ezekhez inkább értettünk: felcsíki-, moldvai körtáncok, csárdás, keringő. Jócskán zuhogott az eső, amikor hazaindult a társaság, de idő volt megszáradni a holmiknak, esti szöszmötölésre.

Reggel nagy nap virradt ránk!!! Hajnali 6 órakor ki az ágyból! Most következett idei turnénk leghosszabb utazása: 600 km Szekszárdtól Mallnitzig. Mielőtt elindultunk elbúcsúztunk Gábos Krisztinától, akivel otthoni egyezség szerint eddig tartott a „turnés-szerződése”. Édesapja, Gábos Szabi jött érte, s sokáig tűnődtünk, hogy a kezdődő betegeket hazaküldjük-e vele? (AB, MK, MSz, PS) A kupaktanács végül úgy döntött, hogy a nálunk levő gyógyszerekkel orvosoljuk a gyengélkedőket. Az utazás alatt meg is gyógyultak!

Az út nem is tűnt olyan hosszúnak, annyira változatos alpesi tájon szeltük a kilométereket Szlovénián keresztül. Graz körül volt egy jó bő órás pihenőnk egy parkolóban, ahová bevártuk Katona Csabát kisbuszostól a pompásan sikerült kolbász és borsófőzelék ebéddel. A főzést Szekszárdon Adorján Endre családi házánál végezte Csaba, majd Szabival felváltva vezetve érték utol a nagybuszokat.

Este 8-ra sikerült szerencsésen megérkeznünk Mallnitzba és elfoglalni a mindenki kedvére való szállást.

Erről és sok izgalmas dologról részletes mesélést a következő beszámolóban olvashattok.

Képtár 1 itt!  Képtár 2 itt!

Ha Nyíregyháza, akkor Sóstóhegy. Számunkra a sóstóhegyi közösség jelenti a nyíregyházi vendégfogadás stílusát, mélységét, örömét. Egy rendkívül összeforrott közösség, az Igrice Egyesület a barátunk, Leviczky Misivel az élen. Ők járnak Szentegyházasfaluba már több, mint 15 éve Nyíregyháza-Szentegyháza  Ciripelő versenyre, amelynek egyben társszervezői is.  (A Ciripelőt minden év novemberében szervezzük Szentegyházán, szavaló-mesemonó-népdaléneklő vetélkedő, ahol mindkét település ének- , vers- és mesemondói megmérettetnek, találkoznak. Újabban gyermekjáték-kiállítással is bővítettük a versenyt.)

Idejében megérkeztünk. Mind a három autóbuszt sikerült leparkolnunk a templom mellé, majd a szemközti kollégium étkezdéjébe rohantunk ebédelni. Utána városi sétára engedtük a gyermekeket, de a tikkadt hőség visszazavarta őket a hűs templomba. Elpilledve figyelték a pódiumosok  háborúját az evangélikus szentéllyel. Minden deszkadarabra, pöcökre, állványelemre, fortélyra szükség volt, hogy megépüljön a kóruspódium. Még így is nehezen sikerült. A fúvósok a vasrács előtti sávban kaptak helyet majdnem a földön, a vonósok közül pedig egy jó páran a templompadokból kellett muzsikáljanak.

Sajnos, a hőség és az időhiány a nyíregyházi koncertünk rovására ment. Útközben hangoltuk be a bőgőt, a koncert alatt is kiderült, hogy pár hangszer még mindig hamis, a kórus is a melegtől fakó volt. Ennek ellenére a teltházas templom közönsége állva tapsolt és ünnepelte a gyermekeket.

Egyúttal az Újkenyér ünnepére is sor került s koncert végén mindannyian kaptunk a  megszentelt óriáscipóból.

Nyíregyházán 51 gyermek, főleg a kisebbekből, családokhoz került. A fiúk egy kényelmes, szálloda-szintű, felújított bentlakásban kaptak helyet, a maradék 50 lány pedig egy másik kollégiumban szállásolódott el.

Másnap bőséges, ízletes közös reggelink volt a Sóstóhegyi közösségi ház udvarán, Leviczky Misiék még tízórait is osztogattak mindenkinek külön-külön tasakban. Köszönjük, köszönjük!

Az érzékeny búcsú után Szekszárdra indult a nagy csapat.

(Nyíregyházán már ötödik ízben voltunk. Az evangélikus templomban 15 évvel ezelőtt koncerteztünk, csak akkor tél volt, óriásit havazott, karambolok miatt útlezárások voltak, rendőr vezette fel mindhárom autóbuszt a templomhoz, s Évike ingujja gyertyájától lángra lobbant.... hál'Istennek idén minden rendben lezajlott, idáig béke, nyugalom. Köszönjük, Gonviselés!)

Képtár itt!