Régi vágyunk, hogy a csernátoni Haszmann Múzeumot megnézhessük, a régi gépek parkjában bámészkodhassunk. Elfogadtuk hát az idei Katona- és huszárdalok találkozójára való meghívást és a március 15/október 6-i filis-huszáros-katonás repertoárunkkal odautaztunk. A mellékelt plakáton olvasható a fellépők hosszú sora, majd díszvendégként a Gyermekfilharmónia valamint Szalonna és bandája.Nyűgös időpont, mert másnap iskolakezdés, a licisek a bentlakásaikba szerettek volna pakolni, ágyat foglalni, nehéz volt az iskolavárás izgalmát egy koncertvállalással elütni. Aki eljött, nem bánta meg: 110 gyermek, kísérőik és 15 huszár.
Ágoston József főszervező és Haszmann Józsi bácsi házigazdáink remek vacsorával, szilvapálinkával kínálták a társaságot. Cserébe jó hangulatú, robusztus műsort hallhattak, hazáig szólt a nóta a buszokon.
A turnéról való szerencsés hazaérkezésünk után bőséges tennivalóink: naplóellenőrzés és személyes életképek begyűjtése, amelyek a turnébeszámolóról kimaradtak (itt láthatod), összedaloltunk Kapu Tiborral, énekes beköszöntést tartottunk két filis lakodalomba (Tankó Gábor és Konrád Anita / Molnár Zoltán és Sándor Sarolta) , iskolakezdésre ajtó-, ablak-, kerítésfestés, iskolás vendégek fogadása (Hild, győri építészek és Kodály Kórusiskola, Bp). Mindeközben javában zajlott az Udvarhelyi Táncháztalálkozó, ahová szintén tiszteletünket tettük.
Természetesen az összpróbák sem maradhattak ki a csernátoni siker érdekében.
Egy hét pihenő következik, majd az Őszi Hadjárat október 4-5-6-án.
Szereplésünkről a Székely Kalendárium facebook oldal is beszámolt, itt láthatjátok!
A Székelyhon cikkét pedig itt olvashatjátok!
utolsó koncertünk helyszíne. Fél órás utazás után 5 óra előtt már öltöztünk, pakoltunk, hangoltunk. Az egerági búcsúebéd folytatásaként szőlőt kaptunk itt, ettől aztán egy utolsó nekirugaszkodással elfogadható koncertettel zártuk előadásaink sorát: Haza is kéne már menni....
három és négy évvel ezelőtt énekeltünk, családi fogadtatásban részesítettek. Ez alkalommal is így történt , sok filis a régi szálláshelyére ment haza. A bőséges közös ebéd az eddig megszokott módon a Műv. Ház nagytermében, onnan osztottak az összegyűlt családokhoz. Vendégfogadóink este 7-re tervezték fellépésünket, így otthonainkba bepakoltunk, pihentünk.
Horvátország legészakibb nagyvárosa. Itt sétálgatva, a gyönyörű monarchiabeli épületeken még látni a 30 évvel ezelőtti szerb háború golyónyomait. Most békés, derűs, élnivaló város, ahová még tavaly hívott meg a Magyar Konzulátus ide koncertezni. Ők ajánlották fel, szervezték meg az elszállásolásunkat: Eszéken a Magyar Iskola kétágyas, külön fürdőszobás, szálloda-minőségű diákbentlakásába (bányai busz), Kopácson a Magyar Ház kis faházikóiba (nyomorkás busz), illetve szállodákba, panziókba (Gábos busz). Fogadásunk, ellátásunk kiváló, bográcsos gulyás volt az ebédünk, Kopács és a környező falvak önkéntesei kedves közösség, ők sürgölődnek a konyhán.
Az indulásunk Mallnitzból 6 órakor sikeredett, így időben megérkeztünk Doberdóba, a néhai csatatér helyszínén épült egyik emlékműhöz, San Martino del Carsoba. Itt harcolt ezelőtt 110 évvel a IV. Szegedi Zászlóalj.
Alpesi táj, gyönyörű hegykoszorú övezi 2000 m körül Mallnitz falucskát. Jól esett a forró alföldről idejönni hűsölni, számunkra ez az éghajlat otthonosabb.
Szekszárd Nyíregyházától jó messze van! Majdnem 400 km-t buszoztunk augusztus 20-án reggeltől. Pontos volt a megérkezésünk, az étkezőig meg sem álltunk. Igazi ünnepi volt az ebédünk: kolozsvári káposzta, grillezett csirkecomb. Annyira gördülékenyen zajlott minden, hogy idő jutott elfoglalni a szállásokat is. Mindannyian egy nagy bentlakásban kaptunk helyet, gyorsan ünneplőbe vágtuk magunk és gyalogosan vonultunk ki a nem messze levő Béla térre.
Másnap kései reggeli, még egy kis pihenő. Közben rázendített az eső, de a trópusi hőség szűnni nem akart, így a strandolási kedvünk is töretlen. A strandot a Fili rögtön birtokba vette, megtöltötte élettel. Alig lézengett egy-két helyi lakos, de a kedvünkért beindították a sárga és kék csúszdákat, kipróbáltuk a pánkós-úszógumis ereszkedéseket is. Berlinger Gábor profi strandröplabda-meccseket szervezett és vezetett le. Főleg a nagyobbak örvendtek ennek, kiemelkedő volt Illyés Réka tudása. Mindeközben zajlottak a sakk-partik, a nap is kisütött, ráadásul az ebédet is kihozták, itt álltunk sorba érte. Csodás nap volt.
Körösfői Riszeg alatt...
Amerre jártunk Mátészalkán mindenütt rend, tisztaság, csodálatosan karbantartott zöld övezetek és fenséges nyugalom. (A Főtéren épült egy Makovecz Imre által megálmodott kávézó. Pompázatos. Ha csak ez épült volna, amióta nem jártunk itt, akkor is haladásnak lehetne nevezni.)
