Eszünkbe sem jutott eddig, hogy a békák is füllenthetnek. Márpedig az idei, XIX. Őszi Hadjárat időjárás jelentésével alaposan melléfogtak. A bekonferált zuhogó eső helyett őszi verőfény kísérte a lovas-szekeres verbuváló körutat. 

Az ezt megelőző napon a történelmi megemlékezés is rendben lezajlott. Mihály József huszárkapitány a világosi fegyverletétel 175. évfordulója emlékére Görgei Artúr nagysága előtt hajtott fejet, a szónokok (Opra Erika tanítónő, Lőrincz Csaba polgármester, Potápi Árpád János államtitkár valamint Csíkszereda újonnan kinevezett főkonzulja, Dolhai István) is kiemelték, hogy a fegyverletétel a magyar nemzet megmenekülése volt a túlerővel szembeni biztos pusztulás helyett. A Gyermekfili esti koncertje hangulatát nem is próbáljuk leírni, hiszen a családias közös éneklős pillanatokat a mellékelt fényképfelvételeken úgysem lehet megtapasztalni.

A Fili több, mint 160 fővel zengedezett, majd a félidőnél 25 huszár sorakozott "segítségül". A dalok szünetében Mihály József kiosztotta az "Székely koszorú" érdemrendeket (Szabó Enikő, Tamás József, Molnár Tibor, Gergely Attila zetelaki huszárkapitány), valamint Elekes Gellért remek szavalatát hallhattuk.

A szombati verbuváló menet Szentkeresztbányán állt meg, azután Lövéte főtere következett. A hagyományos huszárvágta a Vargyasi lázon zajlott, az étkezés pedig a szelterszi festőborvíznél (600 fő).

A hadjárat végén az eső is szót kért, a kései szekereseket jól elpáholta.

A velencei közös vacsorán minden jeles résztvevő oklevelet és emlék-kitűzőt kapott ajándékba. A huszárbál is beindult éjfél tájban. Virágh Szabolcs képei itt.

Vasárnap: főzőverseny a Papkút mezején.

A Vadászok csapatának a vaddisznópörköltje vitte az I. díjat, emellett a Filis VI. - VII. osztályosok is remekeltek. A hagyományos "TIR " színpadon a Mártonffi iskola osztály-kórusai és dalcsoportjai léptek fel, aztán Kiss Tibi, Tóth Csaba,  végül Vesztergám Miklós tárogató muzsikája (Katona Szabi képei itt). A hadjáratos közösség késő estig nótaszóval ünnepelte a békák melléfogását... 

Hosszú és fárasztó volt a Holland turné. Ezt tudtuk előre, ezért a hazaérkezésünket követő szeptember eleji hagyományos prímásképző-és tánctáborunkról már eleve lemondtunk. Pályázatot sem tettünk le. Váratlanul jött tehát Budapestről a tavalyi hangszeroktatónk, Palugyai Masát Miklós telefonos bejelentkezése: Mikor érkezzen tanítani? Mi lesz az idei anyag?

Egy gyors felmérés a filis hegedűsök házatáján és megszületett a döntés: négy napos hegedűoktatást indítunk szeptember 2 - 5 időszakban nyolc prímásjelölt számára, a tavalyi anyag átismétlése mellett kalotaszegit is tanulnak. A filis hegedűsök mellé székelyszentkirályi táncházas kisgyermekek is érkeztek, egykori hegedűsünk, Balázs Hajni tanítványai. Élet költözött a Szállóba, zeneterembe, dolga lett Róza néninek, nekünk és Miklósnak is.

A gyorstalpaló képzés két fő prímása, Elekes Domi és Andris még a hét végén zajló udvarhelyi táncháztalálkozó felvonulására is bejelentkeztek.

HS képek itt.

                Éjjel 2-kor érkeztünk révbe, a zalaegerszegi bentlakás  nemrég elhagyott ágyaiba. Életmentő helyszín volt, a reggeli csodás. Megdicsértük a kapus néni remek baracklekvárját, amit a fogadásunkra adományozott. Egy adakozó felszámolt könyvtárának könyveit is vihettük ajándékba. A kiértékelő és indulás drámamentes. Alig várjuk a zalaegerszegi hagyományőrzőket, vendégfogadóinkat, hogy meghálálhassuk ezt a remek lehetőséget.

                Az elmaradhatatlan Tescozásra Budapest határában került sor, gyors étkezés a buszok árnyékában (Csilla-szendvics, Kati-májas), aztán kétharmados többséggel Biharkeresztesig utaztunk. Ezalatt a buszokon érdekes nyelvjáték indult: a turné élményeit összefoglalva párosával kellett írjanak alliterációt (ugyanolyan betűvel kezdődő szavakból álló) szövegeket és eszperente (egyféle magánhangzókat tartalmazó) mondatokat. Ezekből kattintással lehet olvasni itt, ott,  itt, ott,.

Az étkezésünk Biharkeresztesen Szarvason főzött kétfogásos estebéd volt, amit Katona Csaba a kisbusszal szállított. Azért esett a választásunk a biharkeresztesi elfogyasztásra, mert az utolsó percben született elhatározás, hogy nem a déli pályán, hanem északon utazunk haza. Polgármesteri fogadásban részesültünk. Jó testvérek!

                Ennyi kalandozás után már gyermekjáték volt a határátlépés és reggel fél ötkor  sikeresen lezártuk a FILI 2024-ES NYUGATI HADJÁRATÁT.

Hazatértek a Filisek, székelyhon cikk itt!

Haáz Kati képei itt!

Passauba érkezésünk első csodája az volt, hogy szabadnapot kapunk. Koncertre holnap, kedden délután 3 órakor kerül sor, pont egy nap múlva. Megérkezésünkkor Csilla néni üdvözölt, felvezette a buszokat a várba, elszállásolt a Vár Szállóban és a mellette lévő tornacsarnokban. Csoda mindkét szállás. A Várban 4 ágyas szobák, kényelmes fürdők, izgalmas középkori várfalak, lépcsők, pázsitos ösvények. A tornateremben medicina-labdák, matrac-szekér, kosárpálya. Itt 26 fiú ökörködhetett kedvére, a szálláson pedig 113-an kaptunk elhelyezést. Gotthárd Csilla néni lakására 10 fő kapott szállást. Fél ötkor gyülekeztünk két csoportba a tálcás ebédre: háromfogásos, bőséges, változatos és ízletes. Belaktunk.

                Estefelé városnéző sétaprogramra indultunk, a meredek várdomb oldalába vágott kacskaringós erdei ösvényen. Este 9 óra, a kongó belvárosi utcákon sehol egy teremtett lélek. A solingeni késelés hírére elbújtak az emberek. A városházának énekeltünk egy halk die Gedanken-t, aztán a sodronyhíd, majd az alagút után visszasétáltunk a várba. Ránk fért a pihenés.

                Kedden a verőfényes délelőtti sétában végre nyüzsgött a város. Közösen beültünk a Sankt Paul temlomba, délutáni koncertünk helyszínére. Hálát adtunk Istennek, hogy baj nélkül idáig eljutottunk, azután mindenki ment, amerre a szeme látott: ajándéktárgyak üzleteit, divatboltokat kerestek fel, volt aki egyszerűen sétált és bámészkodott. Egyesek szórólapokat osztogattak koncertmeghívással közben gyakorolták az angol nyelvtudásukat.

                A koncertünk a barokk szentélyben 9,60-at ért. Már megint egy kitűnő hangverseny. A sugárzó öröm a gyermekek arcáról jelezte, hogy a következőkben hazafelé visz az utunk. Csilla néni garázsában, a Schardenberg-i fogászati rendelőnél várt Katona Csaba a fuszulykás ebéddel, ott vettünk búcsút Németországtól, Ausztriától, ettől a mesebeli vidéktől. Kiszámoltuk: ötödikszer jártunk Passauban, legutóbb 6 éve, amikor Orsika foga kitörött.

                Ez a turné idáig különleges volt, senkinek se tört keze, lába, foga, egyéb betegségek sem tizedelték a Filit. Noha hazautazásunkkor ugattak itt-ott a buszokban.

Hamarosan frissülő képtár itt!

Czyzyk Laci bácsi képei itt.

Katona Szabi képei itt!

Haáz Kati képei itt!

Vasárnapi ébredésünk Zwolletól 50 km-re egy világmögötti erdei sátortáborban volt.

Sajnos a szervezők nem találtak ekkora létszámra, mint a Fili, kényelmesebb szálláslehetőséget, így maradt a gyermektáborban való elhelyezés.

A sátortáborban tágas fürdőház külön fiúknak, lányoknak, kifogyhatatlan meleg víz, tisztaság.

A baj a kései megérkezéssel kezdődött.

Valamikor éjjel 11 órakor kecmeregtünk ki az autóbuszokból egy erdei parkolóba. Szemerkélt az eső, s a táborig vezető úton a fák ezt mind nagy cseppekben potyogtatták ránk bő 200 méteren keresztül. Mire a tábori sátrakhoz értünk, már senkinek sem volt kedve visszafordulni a buszokhoz a takarókért. Pedig jól jött volna éjjel. Az Urk-ben bérelt tábori ágyakra több takaró, meleg ruha kellett volna. Aki vette a fáradságot és visszament a vastagruha készletért, az éjszakát megúszta.

Reggel elég sok didergő leánykával találkoztunk, de a bőséges reggeli, a derűs napsütés mindent helyreigazított annyira, hogy jó hangulatban hagytuk el a már megkedvelt diáktábort.

Kétszeresen is hálát adtunk az urk-i fogadónknak, Csongi tiszteletesnek.

Az ő ötlete volt a kinyithatós ágyak bérlése Uttrechtből. Igazán elmés szerkezetek voltak. A 120 ágy összecsukva, pontosan összerakva egy kisebbecske utánfutóra felfért. Ezek kinyitását, összeszerelését igen hamar megtanulták főleg a nagyfiúk, s így gyorsan elkészültek a hálószobák. Ha nem lettek volna ezek az ágyikók, matracok híján, a bicskánk beletört volna a földön alvásban.

A másik kedves, tiszteleteshez fűződő élményünk a három láda emléktárgy. Egy urk-i souvenir-üzletet felszámoltak, és kézi festésű porcelán szobrocskákat, kancsócskákat, kis tárgyakat lehetett választani hazavitelre. Kapkodtuk a fejünk, annyi kedves, szép dolog volt. A gyermekek az otthoniakra gondolva, kivételes engedéllyel többet is választhattak a csecsebecsékből. Indulásunkra csak a sérült vagy nem annyira tetszetős kacatok maradtak meg.

Hágába érkezésünk rendesen, kiszámított időpontra sikerült. Végre pontosak vagyunk!  A zsúfolt belváros közepén lévő nagytemplomnál ügyesen, gyorsan leszökdöstünk a buszokról, kiszedtük a hangszereket, szereplőruhákat, illetve a pódiumrendszert, az étkezéshez és esti sétához szükséges kellékeket is. A templom melletti iskola egyik nagy osztálytermébe pakolászódtunk le.

Kiderült, hogy mi készítjük az ételt. Katona Csaba és három kísérő gyorsan neki is láttak lóhalálában. Ráadásul jött a hír, hogy legyünk készenlétben, mert nemsokára kezdődhet a koncert is. Az újkenyér szentelési mise után villámgyorsan berendeztük a helyszínt, behangoltunk és kezdődhetett a hangverseny. Ezt Landeck Dániel nagykövet úr köszöntője nyitotta meg. Ez alkalommal hollandul konferálónk (Van Bolhuis-Szabó Jonatán) egy tehetséges fiú volt. Mivel itt az összegyűlt közönség javarésze magyar nyelvű volt Emőke és Réka is szót kaptak, így hárman, felváltva vezették a műsort.

Meghívónk, Makkai Réka néni adminisztrálta és kezelte az előadás menetét. Számunkra a nagy meglepetés falusfelünk, Tamás Enikő volt, de ezen kívül Koreck Zita, Koch Zsóka, Kónya Melinda, mind-mind marosvásárhelyi , Haáz Katival korosztálybeli  ismerősök, barátok örvendeztünk egymásnak. Itt búcsúzhattunk el a zwollei tiszteletestől, akit a műsorunk végén elhangzó himnuszaink nagyon meghatották…s nemcsak őt.

Nagy nehezen sikerült a kisbuszba is betuszkolni a sok maradékot, kelléket, ami a főzés után az utcára került a szó szoros értelmében, hiszen a gondnoknak sürgősen mennie kellett és bezárta az épületet. Úgyhogy a templom előtt egy lomtalanítási látvány fogadta a kisbusz érkezését, miközben a Fili villamossal Hága központjába várost nézni utazott. A Hágai Magyar Követségtől úti csomaggal is felpakoltak! Köszönjük!

Az autóbuszok a hágai tengerparti nagy parkolóban elég sok kóválygás után tudtak pihenni.  Na ennek a kései megállásnak fizettük meg az árát, hiszen a kötelező 9 órás megállás úgy módosult, hogy nem este, hanem éjfél előtt egy kevéssel indulhattunk tovább. A hűvös, szeles estét tengerparti sétával, közös tánccal, bandázással töltötték el a gyermekek.

Este mindenki becuccolt az autóbuszba. Végre melegben aludhattak jó sokáig!

Hétfő dél körül Passauba érkezünk. Gotthárd Csilla néni vár minket. Pihenőnap, nem lesz koncertünk csak kedden.

Még mindig van energiánk!

Egyik filis szerint: „Jó dolgokat fel sem tudom sorolni, rossz dolgokra nem is emlékszem.”

Kell ennél több?

Üdvözöljük az otthoniakat turnénk legtávolabbi pontjáról, Hágából!

KÉPTÁR ITT!

Haáz Kati képei itt!

Aki a pénteki és szombati naplójegyzetekbe belelapoz, bizonyára a fenti címet adná. Csoda helyek, csoda emberekkel….

Képek itt, ITT és itt!

Haáz Kati képei itt  és itt!

András Izabella

2024. augusztus 23., péntek

A hannoveri tóparti szállásunkról időben sikerült elindulni Urk fele, Hollandiába. Útközben buszunk ápolásra szorult, így egy parkolóban voltunk kénytelenek egy kis időt tölteni, ahol volt egy rövid eligazítás majd némi keksz és zsebpénz társaságában bevettük az itt levő üzletet, játszóteret. Hamar eltelt az az idő, amit a másik két busz nélkül töltöttünk… nagy örömmel, tapssal fogadtuk a buszunkat, melyre gyorsan felpattanva folytattuk utunkat, hogy időbe elérjünk a koncertre.

Urk-be érkezve azonnal öltözés volt és indulás a koncert helyszínére.

Útközben már láthattuk a kis halászházakat, a jellegzetes kis holland épületeket, a sík terepet, a sok biciklist és a mosolygó nyugodt embereket. Urk már első perctől egy nagyon nyugodt, szép, rendezett városnak tűnt és ez nem változott az ott-tartózkodásunk alatt. A koncertre a kikötőből egy rövid séta vezetett. Figyelni kellett a csendben közlekedő autókra és a sok biciklisre a kis hangulatos utcákon. A hangverseny jól sikerült. A közönség lelkes volt, ráadásul sokan voltak, s kivonuláskor mindenki mosolygott.  A gyermekek is érezték ezt a szeretetet, utána bátran mertek fotókat kérni a holland kórusos kislányoktól, s örömmel fotózkodtak a vendégfogadók is velünk.

Reggel a Gábos busz 7 órakor, a többiek 9 órakor megérkeztünk hannoveri szálláshelyeinkre.

A Gábos busz járt a legnagyobb szerencsével, 40 km-re Hannovertől egy kempingeben tette le a gyermekeket, a Gyuri busz a bányai gyermekekkel egy külvárosi panzióban foglalta el szálláshelyét, az utánfutós busz pedig a város központjában levő parkolóhelyen állt meg. Ennek a csapatnak egy része családok vendégei lesznek, a maradék 20 fő pedig egy szállodában foglal helyet. Ez a busz egy kicsit pórul járt: a családok közül jó néhányan a munkaidő miatt csak délután vagy este tudták elvinni a feliratkozottakat, a szállodában is csak 3 óra után volt szobaváltás, a beléptetés sem volt egyszerű.  Reggeltől délután 4-ig városnézés, templomlátogatás, az egyetemi étkezdében kiadós-bőséges ebéd elfogyasztása és ejtőzés a parkban lett osztályrésze ennek a társaságnak.

Istennek legyen hála, gyönyörű szép idő volt. A magyarországi katlanból északra vagyunk, így a 20-22 fokos szellőcskék csak kellemesebbé tették a napunk.

Az autóbuszok kötelező pihenője miatt a gyermekek városnéző sétáját csoportokban oldottuk meg villamossal, metróval. Ezeket Haáz Katalin szervezőnk adminisztrálta.

A koncert annak ellenére, hogy lefárasztottuk a gyermekeket, 9,50-et ért meg. Hasonlatos helyszínt kaptunk a tavalyi londoni St. John's templomhoz. Ez a templom is koncertteremként működik érdekes, csengő-bongó akusztikával, ami feldobta a gyermekeket, így a nem nagy létszámú, de annál lelkesebb közönségnek szívesen énekeltek. A bemondásban három németországi kislány is segített, kevés rutinnal, de azért ügyesen konferáltak a németajkú közönségnek. Így az idegenek is megértettek valamicskét a magyar népdalainkból, történetünkből, a koncertjeink lényegéből.

Balról-jobbra: Balogh Barka, Nagy Réka és Nagy Tímea.

A templomban fogyasztottuk el a szendvics-vacsoránkat, amit hálásan köszönünk Menyei Botondnak! Vacsora után a hannoveri családok süteményekkel kényeztettek.

A nyugati kalandozásainkat Urk-ben folytatjuk. Az a hír járja, hogy tizenhét urk-i kiskórustag saját népviselettel be fog állni az énekkarunkba a holland énekek eldalolására. Holland bemondó lányunk is lesz! Alig várjuk!

Üdvözöljük az otthoniakat az erős és rendkívül fegyelmezett gyermekek nevében!

Képtár!

Zalaegerszeget délután 2-kor hagytuk el. Egyszerre indult a három busz és a kisbusz a Zalaegerszegi Aquapark elől.

A strandolás remek ötletnek bizonyult. A belépőt a Zalaegerszegi Polgármesteri Hivatal, a vízi csúszdát a gyermekek fizették mindenki maga kedvére. Nagy keletje volt a hullám- és ugrálós medencének is. Mi tapasztaltabbak (az idősebbek) a jacuzzis melegfürdőt választottuk erre a délelőttre. Vendégünk volt a Filiért Alapítvány képviseletében Virágh Szabolcs és Garamvölgyi György.

Az autóbuszokon körbejárt a mikrofon. Az utánfutós buszon például a gyermekek érdekes történeteket meséltek. Hihetetlen, hogy már ennyi idősen milyen különleges, furcsa életeseményeknek részesei vagy tanúi lehettek/lehetnek filiseink. Színes, izgalmas mesék hangzottak el a mikrofonban villámütötte lóról, Cicu Micuról, Picus Jóskáról, kirándulós-kalandokról. Megannyi élettörténet...

Este 10 óra körül álltunk meg ebédelni egy parkolóban. A kisbusz hozta utánunk a csatos kondérainkban a tarhonyát. Olyan pihenőhelyet, ahol három autóbusz meg tudjon állni és a gyermekeket meg lehessen etetni,  nem volt egyszerű Katona Csabiéknak találni. Talán a tizenötödik parkoló lehetett, ami megfelelt az elképzeléseinek.

Németország autópályáján a kamionok hömpölyögnek megállás nélkül, végeláthatatlan futószalag az út, tömeg a szalagon. Istennek hála, hogy szerencsésen, baj nélkül eljuthattunk Hannoverbe!

Képtár hamarosan...

Zalaegerszeg 200 km-re Geresdlaktól szűk négy órás utat jelentett. Reggel 10 órakor indultak el a buszok, a fogadó családoktól énekkel búcsúztunk. Meghitt pillanat volt.

Az utazás ideje alatt naplókat ellenőriztek a kísérők. Azok a gyermekek olvastak fel naplóikból, akiknek valamilyen István nevezetű rokonaik vannak, hiszen ma augusztus 20, Szent István napja.

Zalaegerszegen ugyanabban a bentlakásban kaptunk szállást, ahol már 9 évvel ezelőtt is aludtunk.

Ugyanazok a fogadók is: a Zalai Honvédek, élükön Tuboly Kálmán barátunkkal. Az ismeretség a honvédekkel nem újkeletű, 2016-ban lengyelországi turnénkra ők is elkísértek. Együtt énekeltünk Tarnóban, Bem apó sírjánál.

Nagy lelkesedés, finom ételek, négy ágyas szobák vártak Zalaegerszegen. A gyermekek a III. és IV. emeleti szobákat kapták meg. Zuhanyzás, készülődés, átöltözés, majd busszal mentünk ki a barokk templomba. Fél nyolctól nagy sikerű koncertet tartottunk népes közönség előtt.

A ragyogó koncertjeink sorában előkelő helyet foglal a zalaegerszegi. A Szent István napi hangversenyünket a plébános áldása és Tuboly Kálmán köszöntője vezette be. Ünnepi volt a hangulat, a közönség lelkes, hangversenyünk 9,60-as osztályzatot kapott. Erőssége Lőrincz Kristóf szólóénekesünk volt.

A templomban rekkenő a hőség, de kiváló az akusztikája, gyönyörű díszített a belvilága, viszont nagyon nehéz volt beépíteni a félkörös lépcsősort a kórus számára. Katona Szabiék kiválóan oldották meg a pódium-felállítást, a gyermekek végig segítettek, főleg a zenekari tagok. A kórus bemelegítését, miután Elekes Ibike családi okokból hazautazott, Tamás Réka vette át.

Este a bentlakásban táncház, nótaest jelezte, hogy ünnepeljük augusztus 20-át. Éjfél körül ágyba került mindenki. Izgatottan várjuk a holnapi nagy utazás napját.

Délelőtt strandolunk, majd délután 1.100 km-es utazásra indulunk, Hannoverbe. Jó Isten, segíts meg!

KÉPTÁR!