Fili Hírek

Horvátország legészakibb nagyvárosa. Itt sétálgatva, a gyönyörű monarchiabeli épületeken még látni a 30 évvel ezelőtti szerb háború golyónyomait. Most békés, derűs, élnivaló város, ahová még tavaly hívott meg a Magyar Konzulátus ide koncertezni.  Ők ajánlották fel, szervezték meg az elszállásolásunkat: Eszéken a Magyar Iskola kétágyas, külön fürdőszobás, szálloda-minőségű diákbentlakásába (bányai busz), Kopácson a Magyar Ház kis faházikóiba (nyomorkás busz), illetve szállodákba, panziókba (Gábos busz). Fogadásunk, ellátásunk kiváló, bográcsos gulyás volt az ebédünk, Kopács és a környező falvak önkéntesei kedves közösség, ők sürgölődnek a konyhán.

A csapatot hajóútra vitték két rendbe. A kopácsi réten szálltak fel és a Dráva folyón mesélt az idegenvezető a természetvédelmi terület madárvilágáról.

A faházikók mögött volt egy fedett úszómedence, hajókázás után rögtön meg is támadták a gyermekek, óriási pancsolás, labdázás, visítozás, ezúttal édesvízben.

Nem tarthatott ez sokáig, székelyruhába öltöztünk, beutaztunk Eszékre, majd a Dráva-híd parkolójától egy 2 km-es sétával, zászlós felvonulással buzdítottuk a helyieket, hogy jöjjenek a koncertünkre. Nemcsak mi voltunk a meggyőző, reklámozó fél, hanem az óriásplakátok is, amelyekkel úton-útfélen találkozhattunk a városban, na meg a rádió- és TV-hirdetések, mozgósító bejegyzések.

Koncertünk teltházas volt, a hatalmas templom padsorai megteltek,  Magdó János konzul úr szerint ennyi embert rég nem láttak. Mivel a közönség fele horvát volt, a bemondó szövegeket a Konzulátus lefordíttatta horvát nyelvre és két 17 éves lány konferált felváltva Deák Rékával.

Visszhangos, mégis fantasztikus akusztikájú  volt a templom. A zenekar tisztán játszott, a kóruson viszont érződött a fürdés, trieszti gyaloglás. A koncert 9,50-et ért.

Visszakecmeregtünk a szállásainkra, nagy beszélgetésekre, egyeztetésekre még jutott idő. A másnapi állatkert-látogatás elmarad, legyen a gyermekeknek idejük pihenni délig, majd indulás az utolsó szálláshelyünkre Egerágra.

Képek nemsokára itt...

Az indulásunk Mallnitzból 6 órakor sikeredett, így időben megérkeztünk Doberdóba, a néhai csatatér helyszínén épült egyik emlékműhöz, San Martino del Carsoba. Itt harcolt ezelőtt 110 évvel a IV. Szegedi Zászlóalj.

Méltóképpen emlékeztünk a hősökre a helyszínen: kis történelem, zászlóhajtás, majd filijelvényes szalagot kötöttünk az emlékműre, tárogató hangja mellett filizászlócskákat  tűztünk, elénekeltük a Kimegyek a doberdói harctérre, a Tüzérnek soroztak, az Esik az eső és miért is ne a Nagyfalusi torony népdalainkat.

A nagy csapat megilletődve, meghatottan járta végig a néhai lövészárkokat,  a kőerődítéseket. Mindenkit megfogott a hely szelleme, ott igaziból éreztük, számunkra, magyaroknak értelmetlen és végzetes veszteséget okozott ez a világháború.

San Martino del Carsoból a három autóbusszal Triesztbe vágtattunk. Szerencsénkre a tengerparti sétány mentén sikerült letáboroznunk, majd az autóbuszok a 3 km-re levő vasútállomás parkolójába találtak helyet, a 9 órás pihenő "büntetésüket" letölteni.

Az Adriai-tengert kipróbáltuk: sósabb, mint a mi Fekete-tengerünk, hidegebb, de sokkal tisztább, élményszerű, így a gyermekek egyfolytában a vízben hancúroztak. Veszélyesnek sem tűnt, körülbelül 6 méterre be lehetett gyalogolni a sekély vízben. A tenger ezen szakaszán a part azért jó köves volt ...olyannyira, hogy Daniel Lacika lábát felvagdosta az aljzat, a székely csizma alig ment rá a koncert idejére.

Ide érkezett Katona Csaba is a kisbusszal, ebédre pirospontos fuszulykafőzeléket készített! Remek volt! A tengerparton a magyar nyaralók el nem tudták képzelni a tányér-kanállal jövő gyermekek hova igyekezhetnek. Híre ment az ebédeztetésnek, meg is kínáltuk az arra jövő kíváncsiak turistákat. Többek között a budapesti  Wesniczky Jankát és családját. Janka együtt zenetáborozott Pál Sanyikával, Berki Lucával, Ferencz Fannival Gárdonyban még a nyár elején.

A szép idő, a meleg, a gyönyörű, rendezett part ameddig csak lehetett marasztalt. Délután öt órakor indultunk gyalogosan ,zászlóval felvezetve , sorban a buszok felé. Nem volt egyszerű a kimerítő fürdőzés után 3 km-t gyalogolni, de csak elértük a buszokat. Útközben kóstolgattuk az olasz életérzést. Sokkal közvetlenebbek, barátságosabbak. Akinek köszöntünk visszaköszönt, mosolyogtak, a járdán zajlott az élet: ha kellett szoptattak vagy hajat mostak. A buszoknál  kis pihenő után megettük a Nyíregyházán felpakolt dinnyéket. Igen jól esett, életmentő finomság volt.

Amikor enyhült az idő, Haáz Kati vezetésével szintén gyalogosan megindultunk a városközpont felé. Ez is több, mint 3 km-es kutyagolás volt, ráadásul többször át kellett kelnünk az úttesten nagy forgalomban, nagy gyermeklétszámmal.... megúsztuk. Istennek hála!

A főtéren a toronyóra előtt padsorral keretezett emlékmű. Ezekre a padokra felállva, előtte guggolva, térdepelve, földön ülve alkottuk meg a rögtönzött filikoncertünket. (Az utolsó percben megérkezett a kisbusz is a hangszerekkel, így a Santa Lucia-t teljes zenekari kísérettel énekelhettük.) Sikerünk óriási volt, jókora tömeg összegyűlt flashmobunkra.

Ezután a nagy csapat engedélyt kapott a városnézésre, kóricálásra. Ez egyénileg történt. Különleges és nem mindennapi lehetőséget kapott a Fili: mindenki saját költségén oldhatta meg vacsoráját. Pizza, laska minden mennyiségben, mindenféleképpen.... A Fili nagy része jóllakottan és élménydúsan tért vissza. Persze egy pár gyermeket átvertek, volt aki a pincérrel összebarátkozott, volt akinek robotpincérrel volt dolga....

Amire befejeztük a vendéglőjeleneteket a part mellett ringatózó kivilágított, hét emeletes Quenn Victoria luxushajó is tovaúszott nagy méltóságteljesen.

Vacsora után az autóbuszok időben beérkeztek a városba, volt üres parkoló is, ahol mind a három busz egy helyen  meg tudott állni. Az utolsó másodpercben megkerült a négy eltévedt hatodikos leánykánk is. (Egy bevásárlóközpontban megfeledkeztek az időről s a visszavezető útról, de hál'Istennek most velünk vannak.)

Hosszú utazásra rendezketünk be a buszon. Csendes, nyugodt, pihentető éjszaka következett kinek a széken, ülés alatt vagy a közön, a járórészen.

Reggel 7 órakor elnyűtten érkeztünk meg Eszékre.

Képek hamarosan itt....

Alpesi táj, gyönyörű hegykoszorú övezi 2000 m körül Mallnitz falucskát. Jól esett a forró alföldről idejönni hűsölni, számunkra ez az éghajlat otthonosabb.

A társaság 121 fős része Bichelhof diákszállóban kapott 4-6-8 személyes szobákban, emeletes ágyakon szállást. Minden szobának külön fürdője, a földszinten ebédlő, az alagsorban közösségi hely mindenféle zajos játékkal.

A fiúkat a másodikon, a lányokat az első emeleten helyeztük el, az ajtókra kicímkézték a tulajdonosok neveit, a kísérők pedig a folyosók végein kapták szobáikat. A sofőrök, a nagyfiúk és négy nagylány a Koch Zsóka panziójában lakott, ami ettől a diákszállótól pár száz méterre sétával könnyen megközelíthető. A nagyfiúk Zsókánál az úgynevezett dühöngőben vertek tanyát, nagy örömükre. (Igazán jól felszerelt kilenc fekhelyes kéró csocsóval, diszkó-felszereléssel, s mindennel, ami elképzelhető a fiatalok szórakoztatására.) Ez a "legénylakás" egyenest a szabadba nyílt, itt a terasz alatti parkolóhelyen készítette elő  Katona Csaba a filisek számára a napi étkezést, itt állomásozott a kisbusz, a koncert napján az utánfutót is ide tolattuk.

Az első éjszakánk után, szombaton, változtattunk a programon. Nem a gleccserek és fátyol vízesés lett az aznapi kirándulás célja, hanem a Groppenstein és Rabitz-szurdok túra. Két autóbuszba zsúfolódtunk és a belépőjegyek megvásárlása után végiggyalogoltuk ezt a  romantikus helyszínt. Az élmény, látvány hasonló volt a 10 évvel ezelőtti dornbirni Rappenlochschlucht szakadékhoz, csak egy kicsit kisebb léptékű. Hihetetlen ereje van a víznek, csodálatos és biztonságos függőhidas túraösvény vezetett végig a zuhatagos patak mentén úgy körülbelül másfél órán át, szemben az árral a mederben. Felértünk egy magasan fekvő elágazáshoz, s itt más útvonalat választottunk a visszatérésre, ami nyugisabb volt.

A társaság egy része elindult felfedezni a lefelé vezető út felmenő ágát Lőrincz Ibus vezetésével. Kiderült, nem messze van a csúcs vendéglővel, gyönyörű kilátással. Sokan, a csapat élvonala, kedvet kaptunk a csúcstámadásra, jobbra vettük az irányt és felkapaszkodtunk a szerpentines úton a vendéglőhöz, a többiek bevártak. Fent készültek a hetedikesekről a "póznaképek", kipróbáltuk a magaslati sört is  a nagyobbakkal jó drágán.

A völgyben egy repkénnyel befuttatott végvár- erőd tárult elénk, aminek egy Judit nevezetű osztrák grófnő a tulajdonosa és egyetlen lakója. Az udvarban Judit nénit a német nótáink eléneklése után hívtuk meg a koncertre. Meghatódott, el is jött.

A szombati nap még tartogatott egy érdekes eseményt: a Bécsi Filharmonikusok Ifjúsági Utánpótlás Zenekarának koncertje. Erre 70 filis kapott belépőt: a zenekari tagok és a kíváncsi kórustagok. A többiek a másnapi misén kellett megjelenjenek székelyruhában.

A koncert végén vendégfogadónknak, Zsókának volt az az ötlete, hogy hívjuk meg a bécsi fiatalokat egy nótaestre. Megpróbáltuk. A  zenekar kemény magja András, Domi, Sanyika, Robi nyűtték a vonót, a lányok még hejszáztak is, igazi örömünnep volt.

A bécsi csoportból megnyertük magunknak  Bornemissza Tímea magyar származású hegedűs lányt, aki vállalta a másnapi koncert német nyelvű bemondását Haáz Katival közösen.

Vasárnap reggel korán a mise előtt be kellett pakolnunk a templomba,  a fél kilences misén már minden kellék elő volt készítve. A koncert szépre sikeredett, nagy tapsot kapott a Csarna Madonna, a Három tréfás dal és éreztük, Mallnitzban ritkán találkoznak ilyen fajta művészettel, ahol a gyermekek énekkarban nótáznak.

Déltől körülbelül 5 óráig jártuk meg a Fátyol-vízesést, itt volt az ebédünk. Igazi piknik hangulat volt a patak mentén. Katona Csaba a kisbusszal hozta a csirkepaprikást. Pompás vasárnapi ebéd volt.            

Délután egy helybéli néptánccsoporttal ("bőrnadrágosok") ismerkedhettünk meg. A főtéren hangulatos bemutatót tartottak s előkerült Gábos Jóska tárogatója, a gólyát, pingvint, csárdást mi is eljártuk.

A hosszú túra, az élménnyel teli vasárnap, a csodás két nap és három éjszakánk megtette a hatását. Este nem kellett ringatás.

 Időben kellett feküdni, hétfő reggel korán kelés, irány Olaszország. Erről majd később.

Hamarosan érkeznek a képek is...

Szekszárd Nyíregyházától jó messze van! Majdnem 400 km-t buszoztunk augusztus 20-án reggeltől. Pontos volt a megérkezésünk, az étkezőig meg sem álltunk. Igazi ünnepi volt az ebédünk: kolozsvári káposzta, grillezett csirkecomb. Annyira gördülékenyen zajlott minden, hogy idő jutott elfoglalni a szállásokat is. Mindannyian egy nagy bentlakásban kaptunk helyet, gyorsan ünneplőbe vágtuk magunk és gyalogosan vonultunk ki a nem messze levő Béla térre.

 Az itt lévő nagytemplomban volt a hangversenyünk. 13 évvel ezelőtt még énekeltünk ebben a templomban, jó volt újra itt lenni. Könnyű volt berendezni a nagy szentélyt pódiumokkal a kórusnak, volt hely bőven a zenekarnak is, könnyedén és pompásan be tudott vonulni az énekkar. (Az eredeti elképzelés az volt, hogy szabadtéri nagyszínpadon lesz a koncertünk, de hál’Istennek a 36 fokos nagy hőségre hivatkozva kérvényt adott be az Önkormányzat a püspökségre a templomi hangverseny jóváhagyására. Sikerrel.)

A templomi kellemes idő, a kedves találkozások, az ünnepi érzület belengte a koncertet, érett és fegyelmezett társaságunk olyan energiákat szabadított fel, hogy 10-est kapott a mai fellépésünk.

Csillogott az előadásunk azért is, mert Berlinger Attila polgármester köszöntő beszéde megható volt, a templom akusztikája egy valóságos tündérkert, és a teltházas-közönség soraiban sok ismerős arc, kedves barát. Ezek után csakugyan komolyan kellett venni a munkát…

A koncert végeztével mindenki visszanyargalt a bentlakáshoz, a ruhákat kiakasztottuk száradni, majd gyors vacsora után filipólban visszasétált a társaság a térre, éjfélig kimenő, belekóstolás az éjjeli, ünnepi, városi hangulatba.

A Fili életében augusztus 20-a felejthetetlen ünnepek sorozata. A szekszárdi fellépés pedig megkoronázta ezt a csokrot.

Másnap kései reggeli, még egy kis pihenő. Közben rázendített az eső, de a trópusi hőség szűnni nem akart, így a strandolási kedvünk is töretlen. A strandot a Fili rögtön birtokba vette, megtöltötte élettel. Alig lézengett egy-két helyi lakos, de a kedvünkért beindították a sárga és kék csúszdákat, kipróbáltuk a pánkós-úszógumis ereszkedéseket is. Berlinger Gábor profi strandröplabda-meccseket szervezett és vezetett le. Főleg a nagyobbak örvendtek ennek, kiemelkedő volt Illyés Réka tudása. Mindeközben zajlottak a sakk-partik, a nap is kisütött, ráadásul az ebédet is kihozták, itt álltunk sorba érte. Csodás nap volt.

Késő délután sétáltunk vissza a bentlakásba készülődni a vacsora utáni táncházra. A táncház a Babits Mihály Művelődési Házban a Bartina Néptáncegyüttes és Csurgó Népzenekar meghívására, annak közreműködésével zajlott. Eleinte csetlett-botlott a Fili, de fokozatosan belelendültek a gyermekek, főleg, amikor azokat a táncrendeket húzták, amiket a tánctáborokban tanultunk, ezekhez inkább értettünk: felcsíki-, moldvai körtáncok, csárdás, keringő. Jócskán zuhogott az eső, amikor hazaindult a társaság, de idő volt megszáradni a holmiknak, esti szöszmötölésre.

Reggel nagy nap virradt ránk!!! Hajnali 6 órakor ki az ágyból! Most következett idei turnénk leghosszabb utazása: 600 km Szekszárdtól Mallnitzig. Mielőtt elindultunk elbúcsúztunk Gábos Krisztinától, akivel otthoni egyezség szerint eddig tartott a „turnés-szerződése”. Édesapja, Gábos Szabi jött érte, s sokáig tűnődtünk, hogy a kezdődő betegeket hazaküldjük-e vele? (AB, MK, MSz, PS) A kupaktanács végül úgy döntött, hogy a nálunk levő gyógyszerekkel orvosoljuk a gyengélkedőket. Az utazás alatt meg is gyógyultak!

Az út nem is tűnt olyan hosszúnak, annyira változatos alpesi tájon szeltük a kilométereket Szlovénián keresztül. Graz körül volt egy jó bő órás pihenőnk egy parkolóban, ahová bevártuk Katona Csabát kisbuszostól a pompásan sikerült kolbász és borsófőzelék ebéddel. A főzést Szekszárdon Adorján Endre családi házánál végezte Csaba, majd Szabival felváltva vezetve érték utol a nagybuszokat.

Este 8-ra sikerült szerencsésen megérkeznünk Mallnitzba és elfoglalni a mindenki kedvére való szállást.

Erről és sok izgalmas dologról részletes mesélést a következő beszámolóban olvashattok.

Képtár 1 itt!  Képtár 2 itt!

Ha Nyíregyháza, akkor Sóstóhegy. Számunkra a sóstóhegyi közösség jelenti a nyíregyházi vendégfogadás stílusát, mélységét, örömét. Egy rendkívül összeforrott közösség, az Igrice Egyesület a barátunk, Leviczky Misivel az élen. Ők járnak Szentegyházasfaluba már több, mint 15 éve Nyíregyháza-Szentegyháza  Ciripelő versenyre, amelynek egyben társszervezői is.  (A Ciripelőt minden év novemberében szervezzük Szentegyházán, szavaló-mesemonó-népdaléneklő vetélkedő, ahol mindkét település ének- , vers- és mesemondói megmérettetnek, találkoznak. Újabban gyermekjáték-kiállítással is bővítettük a versenyt.)

Idejében megérkeztünk. Mind a három autóbuszt sikerült leparkolnunk a templom mellé, majd a szemközti kollégium étkezdéjébe rohantunk ebédelni. Utána városi sétára engedtük a gyermekeket, de a tikkadt hőség visszazavarta őket a hűs templomba. Elpilledve figyelték a pódiumosok  háborúját az evangélikus szentéllyel. Minden deszkadarabra, pöcökre, állványelemre, fortélyra szükség volt, hogy megépüljön a kóruspódium. Még így is nehezen sikerült. A fúvósok a vasrács előtti sávban kaptak helyet majdnem a földön, a vonósok közül pedig egy jó páran a templompadokból kellett muzsikáljanak.

Sajnos, a hőség és az időhiány a nyíregyházi koncertünk rovására ment. Útközben hangoltuk be a bőgőt, a koncert alatt is kiderült, hogy pár hangszer még mindig hamis, a kórus is a melegtől fakó volt. Ennek ellenére a teltházas templom közönsége állva tapsolt és ünnepelte a gyermekeket.

Egyúttal az Újkenyér ünnepére is sor került s koncert végén mindannyian kaptunk a  megszentelt óriáscipóból.

Nyíregyházán 51 gyermek, főleg a kisebbekből, családokhoz került. A fiúk egy kényelmes, szálloda-szintű, felújított bentlakásban kaptak helyet, a maradék 50 lány pedig egy másik kollégiumban szállásolódott el.

Másnap bőséges, ízletes közös reggelink volt a Sóstóhegyi közösségi ház udvarán, Leviczky Misiék még tízórait is osztogattak mindenkinek külön-külön tasakban. Köszönjük, köszönjük!

Az érzékeny búcsú után Szekszárdra indult a nagy csapat.

(Nyíregyházán már ötödik ízben voltunk. Az evangélikus templomban 15 évvel ezelőtt koncerteztünk, csak akkor tél volt, óriásit havazott, karambolok miatt útlezárások voltak, rendőr vezette fel mindhárom autóbuszt a templomhoz, s Évike ingujja gyertyájától lángra lobbant.... hál'Istennek idén minden rendben lezajlott, idáig béke, nyugalom. Köszönjük, Gonviselés!)

Képtár itt!

Körösfői Riszeg alatt...

Körösfőn hirtelen, mintha megszakadt volna az a hőségriadó, amitől tartottunk. Szellős, meghitt koncertet tarthattunk a szép számú közönség előtt. Messziről jött emberek, kedves, régi ismerős arcok fogadtak az Öreg Malom rögtönzött szabadtéri színpadán. Itt magaslott fölöttünk a Körösfői Riszeg. Kell-e ennél szebb, jobb hely, hogy kedvenc kalotaszegi dalunkat elénekelhessük itt, a valós helyszínen? "Körösfői Riszeg alatt három kislány zabot arat."

Remek bogrács volt a vacsoránk, majd háromfelé szállásoltuk el a Filiseket. Egy busz Nyárszóra ment, ez Körösfőhöz tartozó kis falucska úgy 8 km-re. A sportcsarnok bematracozott előterében aludt 25 fő, a maradék pedig a kultúrházban kapott ugyancsak matracos szállást. Remekül aludtunk. Körösfőn s a környéken rettenetes az aszály, óriási a vízhiány, ezért elfogadtuk, beletörődtünk, hogy a mai tisztálkodás elmaradt.

A reggelink igazi szeretetlakoma volt. A körösfői és a nyárszói családok összeforrott közössége varázsolt számunkra bőséges svédasztalos reggelit: lekvár, zakuszka, szalámi, rántotta, házi paradicsom, uborka különböző ízben, színben, változatban.

A vendégfogadó közösségtől énekszóval búcsúztunk, majd készült egy közös csoportkép a körösfői templom bejáratánál. A templomhoz a forgalmas országút mentén gyalogosan, fegyelmezetten, rendezett felvonulással tudtunk eljutni. Volt bőven integetés, dudaszó az arrajárók részéről.

Jól indult a turné, már első nap csupa szeretetet kaptunk. 

Az utazásunk Mátészalkára rövid. Kellemes, kényelmes, határellenőrzés nincs, a buszok csak úgy repülnek, a buszon van bőven hely, mindenki lelkesedik..... még telefon-megvonás sem volt.

Képek itt!

Mátészalkán

a Képes Géza Iskolához érkeztünk. Fuszulykaleves és túrós laska volt az ebéd. Finom volt, éhesek voltunk, jól is esett, majd máris elszállásoltak. Ugyanabban a kollégiumban kaptuk a szálláshelyet, mint 20 évvel ezelőtt, 2005. augusztus 20-án. A hely ugyanaz, de a kollégium nem a régi. Felújított, szállodai minőségű, kényelmes, szép épületté vált a valamikori bentlakás.

Amerre jártunk Mátészalkán mindenütt rend, tisztaság, csodálatosan karbantartott zöld övezetek és fenséges nyugalom. (A Főtéren épült egy Makovecz Imre által megálmodott kávézó. Pompázatos. Ha csak ez épült volna, amióta nem jártunk itt, akkor is haladásnak lehetne nevezni.)

Koncertünk este volt a Főtéren. A Városvezetés az ottlétünk tiszteletére augusztus 18-ra előrehozta az államalapítás ünnepét. Hangversenyünk előtt sor került a Pro Urbe díjak kiosztására, s meglepetésünkre arra is, hogy lehűlt az idő. Így néhány vaczogó visszaszaladt a beszédek alatt a bentlakásba melegebb ruháért. Ez a hűvös idő, a csodafogadás és hogy az Anyaországban énekelhetünk 9,80-as koncertet eredményezett. Utána nyugis este....a telefonok "elkobozva".

A mátészalkai látogatásunk csúcspontja a 19-i, másnapi Képes Géza Általános Iskola meglátogatása volt. Vakációban az iskolalátogatás nem igazán kecsegtető, biztató. DE! Ez az iskola más volt, ahogy beléptünk az épületbe, teljesen elvarázsolt, lenyűgözött. Az intézmény igazgatója Pénzes Ottó, Príma Primissimás cimboránk vezetett végig az érdekesebbnél-érdekesebb, ötletesebbnél-ötletesebb osztálytermeken. Egyik ámulatból estünk a másikba, milyen csodálatos gyermekközpontú tanintézetet hoztak létre. A legjobban az angol szakterem tetszett, ami Londonnak volt felöltöztetve Big Bennel, Westminsterrel, angol zászlókkal, iskolabuszoknak álcázott padokkal, királynéval. De volt Harry Potter szoba, csillagászterem, a történelem kabinet egy valóságos múzeum. Mindenütt könyvek a gyermekek rendelkezésére, a folyosón az öltözőszekrényekre idézetek, híres mondások. A konyhakert is maga volt a csoda. A gyermekek maguk gondozzák, ápolják a növényeket, zöldségeket, ezeket majd a konyhateremben feldolgozzák a technológia órákon. Életszerű tanórák lehetnek. Bezzeg! Amerre jártunk az iskolalátogatás alatt mindenütt a magyar szellemiséggel és életérzéssel találkoztunk. Pénzes Ottó igazgató úr nemhiába volt Príma Díjas. Egy egész napot tudtunk volna ebben az iskolában eltölteni.

Amíg a csodaiskolát bejártuk, az égiek jól befűtöttek, strandolásra indultunk. Mátészalkán 20 évvel ezelőtt egyetlen medencében ugráltunk, most fel sem lehet ismerni. Teljes biztonságban, különféle medencékben örülhettek a filisek a nyárnak. Kedvenc búvárjátékunk a "Halálozás", avagy ki bírja tovább a víz alatt?  is volt a strandon. Nagy meglepetésünkre Vass Réka nyerte meg a versenyt.

 Sajnos ez az önfeledt fürdőzés meg is mutatta magát a nyíregyházi esti koncerten. Noha még van energia otthonról és banánnal is pótoljuk, egyeseken észre lehetett venni a hangverseny alatt a fáradtságot. Képek itt!

A nyíregyházi élményekről a következő bejegyzésben olvashatnak a Filikövetők.

augusztus 17. - vasárnap

- reggeli indulás utazás Körösfőre 

(RO, Kolozs megye megye)

- református templom meglátogatása

- közös estebéd után 7 órától koncert a közösségi háznál

- vacsora, elszállásolás matracokon, családoknál

* Meghívó, kapcsolattartó: 

- 0040 764 474 939

augusztus 18. - hétfő

- reggeli a szálláson

- indulás Mátészalkára (HU)

- este  7 órától hangverseny a Főtéren

 - vacsora, elszállásolás kollégiumban

* Meghívó, kapcsolattartó: 

Bugya László +36 30 894 5786

augusztus 19. - kedd

- reggeli

- délelőtt strandolás

- indulás Nyíregyházára

- ebéd, elszállásolás családoknál

- 7 órától hangverseny az Evangélikus Nagytemplomban

- koncert után vacsora, esti séta

* Meghívó, kapcsolattartó:  

Leviczky Mihály  + 36 30 266 9309

augusztus 20. - szerda

- reggeli, búcsú, indulás

- érkezés Szekszárdra, közös ebéd

- séta a városban, szállásfoglalás kollégiumban

- este 6 órától ünnepi hangverseny a Béla király téri nagyszínpadon

- vacsora után táncház

- szállás kollégiumban

 * Meghívó, kapcsolattartó:  

Berlinger Attila polgármester

Herrné Szabadi Judit  + 36 30 23 55 160

augusztus 21. - csütörtök

- reggeli, fürdőzés, ebéd

- Babits Emlékház meglátogatása

- bál

augusztus 22. - péntek

- reggeli indulás Ausztriába

- közös ebéd bográcsból Grazban

- továbbutazás Mallnitzba

- szállásfoglalás két panzióban

* Meghívó, kapcsolattartó, koncertszervező: 

Koch Erzsébet + 43 4784 413

Haáz Katalin  +49 152 0178 7580

augusztus 23. - szombat

- kései reggeli a szálláson

-  indulás a Mallnitz-i vízeséshez

- étkezés bográcsból

- Stappitzi-tó és natura-terület túra

-  a Bécsi Gyermekkórus hangversenyének meghallgatása

- közös táncestély a bécsi gyermekekkel

augusztus 24. - vasárnap

- reggeli, majd szentmise

- templomi hangverseny Mallnitzban

- közös ebéd, búcsú a bécsi gyermekektől

- Groppenstein- és Rabitz-szurdok-túra

augusztus 25. - hétfő

- kora reggeli, indulás Olaszországba (ITA)

- utazás Doberdóba, koszorúzás

- közös ebéd bográcsból

- utazás Triestbe

- délután 6 óráig fürdés a tengerben

- séta, majd koncert a Santa Maria Maggiore templomban 19 órától

- este 11 órakor indulás Eszékre

augusztus 26. - kedd

- reggeli érkezés Eszékre (HR)

- szállásolás Kopácson és Eszéken

- pihenő, majd ebéd Kopácson

- városnéző séta

- este 7 órától koncert az eszéki Szt. Péter és Pál Székesegyházban

* Meghívó, kapcsolattartó, koncertszervező: 

Magdó János főkonzul +38 599 212 1358

augusztus 27. -szerda

- reggeli

- eszéki állatkert meglátogatása

- indulás Egerágra (HU)

- közös ebéd Egerágon

- délután 7 órától főtéri hangverseny

- szállásolás családoknál

- közös bál az egerágiakkal

- * Meghívó, kapcsolattartó, koncertszervező:

Rácz János polgármester + 36 30 746 9922

augusztus 28. - csütörtök

- hosszas pihenő a családoknál, reggeli

- ebéd után búcsú, indulás Bicsérdre

- este 6 órától búcsúhangverseny a katolikus templomban

- közös vacsora

- indulás haza, éjjeli utazás

* Meghívó, kapcsolattartó:  

Vér József polgármester  + 36 70 320 8058 

Turnénk főtámogatója a:

a budapesti Gyermekfiliért Alapítvány közreműködésével.

Dalostársat veszítettünk.