Egyre gyakrabban hallom közös nótázásaink alkalmával, hogy a nagyfalusi énekeket ily módon "modernizálják": Szentegyházi barna kislány mit viszel a kosárban?, Szentegyházi torony, jaj de messzire látszik..., Szentegyházi lányok tyúkot ültettek...
Vajon melyik toronyról szól a nóta? A bányairól vagy a nagyfalusiról?
A Szentegyháza helységnév 1990 előtt még nem létezett. A Vlăhița településnevünket kellett magyarítani valahogy a szabadság mámorában, a forradalom után. Akkor született meg a Szentegyháza név, de a népdalok, melyeknek születési, kialakulási ideje köztudottan legkevesebb száz év, semmiképpen sem kaphatnak ilyen újkeletű megnevezéseket. Ezelőtt 80-100 évvel Szentegyházas-nagyoláhfalunak mondták a falut, Szentkeresztbányának a Bányát. Az énekeinkben a falunév lerövidítésével születtek és éltek a dalszövegek: Nagyfalusi torony, Nagyfalusi lányok, Nagyfaluban nincsen legény, vagy éppen a Réten, réten... Ezek a népdalok általánosan elterjedtek, szívesen énekli a kápolnási, lövétei falu is átkeresztelve magáénak, de mi "tudjuk", hogy ezek saját, helyi jellegű nótáink. (Érdekes, hogy anekdotáinkban, tréfáinkban a népnyelv Oláhfalunak emlegeti Szentegyházasfalut.)
A népdalok szövege, dallama fokozatosan csiszolódik, alakul.
Arra, hogy a szövegben levő településnév átalakulhasson és a köztudatban szentegyháziként szerepeljen, még várni kell legalább 70 évet. Jelenleg a nagyfalusi helynév átírása szentegyházira a néphagyomány durva megsértése. BŰN, IDÉTLENSÉG, GICCS!
Haáz Sándor zenetanár
Iskolai álarcosbál, vakációs hangulat. Február 1-én az V-VIII. osztályok, másnap, pénteken az elemi. Minden megy a maga megszokott ritmusában, forgatókönyv szerint. Harsány tombolajegy-árusítás az előző tanítási napokon, titokzatoskodó osztályközösségek, utolsó simítások, színpadi próbák. Az új módi szerint már nincs egyéni maszkok felvonultatása. Színdarabokat, fantáziajeleneteket, egy-egy kis modern tánccal megfűszerezve kínálnak a nagyobbak. A kicsik a tanítóik ötleteit viszik színpadra, szülői segédlettel. Ennek megfelelően a kicsik előadásain nagyobb a nézősereg is. Az internet végtelen ötlet és látvány-zuhataga találkozik az amatőr, de lelkes teljesítmények lehetőségeivel. A hangosítás, erősítés minősége továbbra se akar profi lenni. Ez is a hagyományok része.
Honlapunk, a www.fili.ro a Szentegyházi Hírlap folytatásaként született 2003-ban. A honlap megalkotása, létrehozása Benedek Barna fiatal informatikus ötlete kivitelezéseként indult útjára. Immár 11 éve, 2006-tól Tókos Attila (Pecek) kezeli. Igényes külső és számtalan remek fényképfelvétel dicséri keze munkáját. A Gyermekfilharmónia koncertkörútjainak és az alapítványi munkának alapembereként belülről, belső emberként kezeli a hírfolyamokat rendszeres újításaiként jutottunk a mai színvonalra.
Hosszú alvásokkal végre átálltunk. Éjjel már nem koslatunk a szobánkban, nappal nem kell lebújni. Minden ismerősünk üdvözöl az utcán, integetnek, járókelők, ismeretlenek mondják, hogy amíg úton voltunk minden nap a világhálót lesték és imádkoztak, nehogy valami bajunk essen. Volt, aki csalódott, hogy hazajöttünk, mert akkor ő most már mit néz a facebook-on? Az imák meghallgatásra találtak és a Városnapi szabadtéri koncerten egy héttel érkezésünk után bemutattuk szüleinknek kanadai műsorunkat. A bemondószövegeken annyit változtattunk, hogy a nóták szüneteiben részletesen elemlegettük a kanadai turnénk Nagy Kalandjait. Tankó Gabika megvásárolta Canada nevű lovát, mi pedig jelzőtáblával felavattuk fenyőfaültetvényes kertünket. Tíz nap múltán is visszatérő éjjeli álmunk a kanadai táj, épületek, kedves baráti arcok... Mély nyomatú emlékképek, nehéz tőlük szabadulni. Mindeközben sorakoznak a riportok, újságcikkek a hazai médiában. Simó Veronika írása az uh.ro portálon jelent meg, 
A Fili turnéjáról és annak hasznáról beszélgetett Simó Márton újságíró Haáz Sándorral.
